Megint csak kockultam, és fogalmam sincs mit csináljak. Délelőtt néztem pár Bleach részt, meg olvastam a könyvből 2 fejezetet. Ma nem hívták Apát a szemüvege miatt, így a teló vásárlás elmaradt, de így már biztos hogy holnap megyünk. Kinéztem pár telót a telenornál és a t-mobile-nál. A vodafone valahogy nem szimpatikus, meg nem is nagy a 'választék'. Én eddig t-mobile-os voltam, de szerintem át fogok váltani telenorra. Erről ennyit.
Szerencsére mára napsütést ígértek, és az is lett. A jégcsapok elolvadtak, és a hó is kezd egyre fogyni. Már csak pár madár ment oda az etetőhöz, és ebből arra lehet következtetni, hogy már találnak elég táplálékot maguknak. Remélem ez volt a tél utolsó rúgása.

I think, I think when it’s all over it just comes back in flashes, you know. It’s like a kaleidoscope of memories, but it just all comes back. But he never does. I think part of me knew the second I saw him that this would happen. It’s not really anything he said, or anything he did, it was the feeling that came along with it. And, the crazy thing is, I don’t know if I am ever going to feel that way again, but I don’t know if I should. I knew his world moved too fast and burned too bright, but I just thought, how can the devil be pulling you towards someone who looks so much like an angel when he smiles at you. Maybe he knew that, when he saw me. I guess I just lost my balance. I think that the worst part of it all wasn’t losing him, it was losing me.

Hú ma mindegy úgy összejött, de alapjában egy nagyon jó nap volt. Délelőtt megint loptam a napot, nem csináltam semmit. Délután menni kellett hegedű órára, meg után még egy másfél órás zenekar. Azonban vettünk két cípőt a kínaiban: egy ünneplő cipőt + egy új tesi cípőt, amásik helyett ami már totál káros lett. De igazából kinti cipő, szóval ha kibírja nyárig , valószínű jó lesz járkálni. Másik, hogy ha holnap hívják apát a szemüvege miatt, akkor bemegyünk a városba, és megvesszük a telót. (ha találunk valami normálisat)
Nah, és persze a 'szomorú' hír ha mondható annak. Szerelmes lettem, de ebben még mindig nem vagyok biztos, mert lehet hogy csak tetszik. Fogalmam sincs... Ez is majd kialakul idővel.
Nemrég skype-on beszéltünk egy barátommal, és hát ... elég okosak voltunk. Az is egy nagy élmény volt. :D Más, említésre méltó nem nagyon történt. Mindenkinek jó tavaszi szünetet kívánok!

Huh gyerekek, nem tudom mi történt velem. Azon kaptam magam, hogy a padlót bámulom, minden életjel nélkül. Azon gondolkodtam, jobban kellene élveznem az életet, és leszarni minden rossz dolgot. Most már nem aggódom, juj milyen lesz az év végi bizim (ígyis tele vagyok ötössel meg négyessel), juj mi lesz ha megtudják az egyesem. Megkapom érte, amit kapok, de azt is a maga idején. Azt fogom csinálni amihez kedvem van. Persze, ez nem azt jelenti hogy lázadni fogok, mint sokan mások ebben a korban. Nem fogok cigizni, bepiálni, a drogról meg ne is beszéljünk ... Nem fogok a szüleim ellen fordulni, nem fogom adni itt a nagy menőt. Élem majd a kis életemet, a kis szobámban, a plüssmaciim közt.
Most éppen zenéket hallgatok, amit már egy jó ideje nem tettem. El is felejtettem milyen élvezetes. ^^ Most kép helyett, rakok bepár dalt, és a kedvenc 'részt' belőlük.

Looking for some trouble tonight
Take my hand, I'll show you the wild, side
Like it's the last night of our lives
We'll keep dancing till we die.

Forever we sail into infinity,
We’re higher, we’re reaching for divinity…

  Pontosan. Ötlethiányban szenvedek, 'mostmitcsináljak' terén. Pedig egy csomó dolgot tudnék tenni. Kicsit összepakolni a szobámba, megnézegetni a ruháimat, rajzolni, olvasni, nézni valami filmet. Van két angol nyelven írt, 1-es szintű könyvem is Angliáról, meg az állatokról. Ráadásul tegnap az angol különórai tanáromtól kaptam egy olvasmányt. Ez pedig Alice in wonderland. :D (Aki esetleg németül tanul, ez az Alice Csodaországban.) Tegnap már beleolvasgattam, de nem nagyon emlékszem rá, mert féig már aludtam.
  Visszatérve, ma mégis nekiálltam dekupázs technikával (szalvéta technikával) beborítani egy befőttes üveget. Az eredmény szerintem egész szép lett, ahhoz képest, hogy milyen brutális kézügyességem van. (De ezzel is kb. fél óra után kész lettem) Csupán egy lovas zsebkendő (nem szalvéta, mert az túl magas lett volna az üveghez képest), egy befőttes üveg és dekupázs ragasztó kellett hozzá. Szerintem bárki elkészítheti, zsebkendője, szalvétája, üvegje mindenkinek van otthon, azonban a dekupázs ragasztó ára egy kicsit borsos, már akinek. (képet is láthattok a blogbejegyzés alján)
  Mai program még, hogy mennem kellene hegedű órára, fél négyre, azonban imádkozom, hogy essen a hó, fújjon a szél, legalább most. Egyáltalán nincs kedvem menni, inkább itthon lustálkodom, olvasok, rajzolok.
Ma egy pöppet korán írtam, ezért várható, hogy a mai nap folyamán, még életjelet adok magamról.

  A reggelem nem telt valami fényesen, eleve nem tudtam mihez kezdjek. De szerencsémre egy inspirációs blogra tévedtem, ahol pont az volt a téma, mihez kezdj ha nincs mit csinálnod a tavaszi (vagy inkább téli?) szünetbe. No, és hát készítettem egy 'scrapbook' féleséget. Elővettem a rajzfüzetem, és annak az elejét diszítettem egy kicsit ki. tettem rá mindenféle újságból kivágott képeket, matricákat, teafiltereket stb. Képet most nem tennék fel, mert ezt vlahogy személyesnek érzem.
  Ezután még gépeztem, és háát megszületett a Fairy Hooves we heart it oldala is. Igaz, nem csak a lovakról és az állatokról vannak képek, hanem inkább az érdeklődési körömet fejezi ki. Remélem nektek is tetszenek a képek. :)
  Úgy hat óra körül, anyával sós pereceket sütöttünk, amik iszonyat finomak lettek. Én kentem be tojássárgájával őket. :D Most viszont búcsúzom, jóéjt!