Mint láthatjátok, új kinézet került fel és ez nem azt jelenti, hogy megjavult a laptopom, csak azt, hogy az emeleti gépre is letöltöttem a Photoshopot, mert már nem bírtam magammal. 
 Had meséljem el a tegnap történéseit nagyvonalakban. Lehet unalmas lesz, de akkor lehet nyomni X-et. Úgyse tudom meg, nyugalom. :D 
Vasárnap délután volt. Esik eső, fúj a szél... Khm. Szóval volt egy kisebb esőzés, de miután véget ért, felkaptam a fejem és kimentem biciklizni. csak úgy. De nem bírtam feltekerni egy meredek dombra, így félúton meg kellett állnom. Majd visszafordultam és fénysebességgel száguldottam lefelé. Istenem de felszabadító érzés volt. Majd aztán elfordultam a temető irányába, de rájöttem, hogy arra is domb van, ezért inkább hazamentem. Na de, az iskola előtt szembejött velem egy kisebb gyerekcsapat és majdnem beléjükrohantam, miközben jöttek ki a kapun Alex testvére meg annak a barátai. Istenem az öccse úgy hasonlít rá, hogy majdnem összetévesztettem őket. Senki ne tudja meg azt a halálfélelmet. Két lehetőség előtt álltam: A) vagy az útra figyelek és kikerülöm a gyerekeket. B) tovább bámulom a testvérét, akiről még mindig azt gondoltam hogy Alex és nekirohanok a gyerekeknek. Valahogy sikerült a kettőt összehozni, mert se nem ütöttem el senkit és se nem bámultam a gyereket, csak annyira, hogy lássam nem ő. Szóval eldöntöttem, hogy a bicikli nem az én műfajom és inkább átállok a futásra. Már ma elkezdem szerintem. 

Ha egy hétig nem jelentkezem, akkor valószínűleg elhaláloztam végkimerülésben.