Mindenki visszatér a gyökereihez
Elkezdődik valami. De be is fejeződik.
Köszönöm azoknak akik gondoltak rám, és sikerült a felvételi oda, ahova szerettem volna. Jó végre túllenni rajta, és a beiratkozás is meg volt. Kemény év volt. Elballagtunk. És észrevettem mennyire rohannak az évek. Történtek jó és rossz, szomorú és örömteli pillanatok, de azt gondolom sokkal jobb volt, mint az azelőtti év. Egyrészt a sikeres felvételi, másrészt a kiscicánk születése miatt! Húsvétkor jöttek világra a csöppségek és annyira felemelő pillanat volt.
De egyrészt annyira aggódok: az elmúlt napban apám haláláról szólnak az álmaim. Átérzem azt a gyötrő fájdalmat és szomorúságot. Teljesen magamra maradok és mindig csak reménykedek benne, hogy ez álom. Mikor munkába megy, mindig erősen átölelem, utána pedig sírok, pedig ez csak egy álom. De annyiszor gondoltam egy álomra, mint hülyeségre és mégis valami fontosat jelentettek.
De a nyár nem csupa szomorúság. Mögöttem van már a budapesti könyvhét, előttem pedig egy zenekari- és egy lovastábor, valamint egy nyaralás, ami remélhetőleg jól sikerül majd. :) Aztán meg elterveztem, hogy a nyáron felkészülök a gimire, ugyanis hallottam egyet s mást a tesiórákról.
*Ez egy gyorstalpaló lett volna. Önök Charlotte-ot hallották*
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés