Nem tudom mi folyik körülöttem. Az érzéseim ide-oda csaponganak, és egyszerűen semmi állandó helyzet nincs. Mindig történik valami, amitől más ember leszek. Megváltozik minden ami bennem van, és formál egy másik emberré.
 Van egy srác. Gondolom most mindenki úgy meglepődött, hogy hátraesett a széken. Nem tudom mit érzek iránta. Régebben volt valami viszonzott szerelem, de megtudtam pár dolgot és akkor úgy döntöttem, hogy akkor vele nem. De azóta már legalább 1 év eltelt. Lehet, hogy ez csak egy gyerekkori szerelem, de még soha nem éreztem ehhez foghatót. Biztos már sokan éreztétek, hogy nem bírtok elszakadni tőle, lelkileg. Ha ránézek, akkor megáll a világ. És akkor van szar helyzet ha visszanéz. És ilyenkor szó szerint kiráz a hideg és rögtön elkapom a tekintetem. Nem akarom, hogy lássa, mert nem tudom mit érez. Olyan nehéz. De persze ezt nem mondhatom el neki, hogy mit érzek még mindig iránta. Ugyanis ha a válasz egy egyenes nem lenne, bennem egy világ törne össze és ekkora csalódást csak úgy tudok elkerülni, ha magamban tartom az érzéseket. Azonban volt, hogy én vettem észre, hogy néz. Ilyenkor visszanéztem. És most fogalmam sincs, mi is van egyáltalán. Most akkor ő is érez valamit vagy ez az egész reménytelen? Szóval, most ott tartunk, hogy sehol. Ritka szar helyzetbe kerültem, nem is beszélve még a mindennapi piti dolgaimról. Már csak abban reménykedek, hogy egy csoda folytán kitörlődik az emlékeimből; mert barátként nem bírok rátekinteni az hétszentség.

Ui: Holnap nem megyek suliba, nyílt nap meg óralátogatás miatt, viszont du. lesz ultrahang amin megint megvizsgálják a pajzsmirigyem aztán utána meg lesz a színházba ilyen bemutató, ahol az iskolák mutatkoznak be. ^^