Hello everybody! Csapjunk a lovak közé. Én ezt nem fogom sokáig bírni. Lelkileg kikészültem, s csak egy csoda menthet meg. Bár büszke vagyok magamra, hogy ilyen sokáig talpon tudok maradni és kizárni a külvilágot. If you win, you live. If you lose, you die. If you don't fight, you won't win. Mindig ezzel emlékeztetem magam arra, hogy nem azért vagyok most ott, ahol vagyok, hogy megint feladjam. Sokszor összetört már a mécses, és bizony nem akarok arra az időszakra visszaemlékezni, mikor senki nem állt mellettem, csak magam voltam. Azóta szereztem barátokat, és őszintén remélem, hogy ők igaz barátok. Mostanában annyi minden dolog összejött, hogy már azt sem tudom mi van egyáltalán. Ma lesz vége az őszi szünetnek, a tanulásnak most kezdtem neki, a felvételiig 2 hónap van vissza, a barátnőm szülinapjára nem is tudom mit készítsek. Nah meg az én szülinapom is hamarosan itt van. Már 1 hónap sincs vissza. A tavaszi Mondocon-t meg majdnem elfelejtettem. Eldöntöttem már pár hete, hogy készítek Rivaille cosplayt, de még a legfontosabbak sincsenek meg. Nem tudom, hogy fogom összehozni a dolgokat, de voltam már rosszabb helyzetben is. Szóval majd kitalálok valamit...
 Amúgy meg sokszor nem találom a helyem, még itt a blogos világban se. 14 éves leszek, de a blogírók többsége már elmúlt 16. Ezért néha úgy érzem, hogy hülyeség lenne bármit is írni a szerkesztőnek hiszen ő úgyis többet megélt már, és én fiatalabb létemre mit is tudhatnék még az életről. De gyorsan elszoktam hessegetni az ilyen ostoba gondolataimat, mert ezzel csak magamnak ártok.