A tegnapi Budapesti �lm�nyekr�l most nem igaz�n van kedvem reg�lni sorokon kereszt�l, de annyit mondok, hogy nagyon j� volt minden �s szeretn�k �jra visszamenni.
 Igen.  Megint. �s megint. Hi�ba mondom ap�nak, hogy vigyen el lovagolni, � azt mondja, hogy majd ny�ron. Persze nem k�ny�rg�k neki, mert nem vagyok az a fajta. Mi�rt nem �rt meg senki?! Mi�rt nem fogja fel senki, hogy nekem az �letem a lovagl�s?! Mi�rt nem fogja fel senki... M�r senki sem hall. Senkit nem �rdekel, hogy �n mit akarok. Csak tanulj sz�pen gyermekem. Ezalatt a 2 h�nap alatt annyit k�zd�ttem az iskol�val, a tanul�ssal. �s most ez a h�la. Persze, m�r megszoktam, hogy levagyok szarva. Ott vannak a bar�taim, de �k sem tudnak mindent megoldani. Ilyenkor persze mindig keresek megold�sokat, de minden hi�ba. Most itt van a sz�net, de �rzem a nyom�st a v�llamon, hogy nem sok�ra felv�telizek. Egy gonddal t�bb. Annyira szeretn�k ilyenkor olyan vil�gba �lni, ahol nincsenek gondok. Nincsenek probl�m�k. Nincsenek harcok. De sajnos a val�s�g nem ilyen. A val�s�gban semmi sem j�. J�n egy boldog pillanat, hogy azt k�vesse a pokol, amely eltipor. Ehhez tudn�m hasonl�tani az �letemet. Sokszor k�rdezem Istent, hogy mi�rt b�ntet? Mit tettem, hogy nekem nem siker�l semmi? Pr�b�lok v�ltoztatni az �letm�domon, pr�b�lok j�l teljes�teni az iskol�ban, s pr�b�lok mindenki haszn�ra lenni. Akkor m�gis mi�rt? De az tartja bennem a lelket, hogy ennyi pokol ut�n, tal�n nekem is megadatik egy kis boldogs�g. Nem �rdekel ha csak egy percig tart. Szeretn�m �jra megismerni azt a felszabadult boldogs�got, amit m�r egy j� ideje nem �reztem. Csak egy percre... k�rlek..

“Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; s�t ha pontosan azt kapod meg , amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg �r�kk�...