Soha nem gondoltam volna, hogy a buddhizmusról fogok nektek dumálni. De mielőtt elkezdenénk, leszögezném, hogy én katolikus vagyok; római katolikus suliba járok, ahol hetente van 2 hittanóránk és  minden hónap első hétfőjén gyötrelmes mise vár ránk. Ne értsétek fére, néha jó misére járni, de én jobban szeretek magamban imádkozni, meg beszélgetni az Istennel - ahogy a papok szokták mondani.  De másrészt, nekem nagyon tetszik és szimpatikus a buddhizmus. Pár mondatban szeretnék erre indokokat adni.
» Pár éve volt, hogy ellátogattunk a családdal a zalaszántói béke sztupához. Az első ami igazán megfogott, az a füstölők illata volt. (viccesnek tűnhet de így van) Majd a másik dolog, az egy szoba(terem) volt, melyet telepakoltak mindenféle gyümölcsökkel - ami szem-szájnak ingere volt és buddhaszobrokkal. Pár ember volt csak egy díszített szőnyegen, török ülésben - meditálva. Szinte sugárzott belőlük a nyugalom. Hihetetlen volt, és akkor kezdtem el igazán érdeklődni a buddhizmus után. Vettünk is egy kisebb buddhaszobrot, ami itt sorakozik a polcomon.
» Elgondolkoztatok már azon, mi a buddhizmus lényege? Én utána néztem: a szeretet, a kedvesség, az erőszakmentesség és a belső béke megtalálása, aminek segítségével szembe tudunk nézni, az előttünk álló nehézségekkel. A buddhizmus, talán ezért is a legnyugodtabb vallás. Ez alatt azt értem, hogy az emberek nincsenek egymás ellen és nem öldösik le egymást (persze itt is lehetnek kivételek.)
» Az újjászületés. Erről nem tudok sok mindent mondani, ebben a témában még mélyebbre kell ásnom. De mindenki elgondolkozott már azon, hogy milyen élőlény lenne belőle ha újjászületne. Én hallottam már olyanról - amiről nem tudom biztosan, hogy igaz, de állítólag, aki életében bűnöket, rossz tetteket hajtott végre egy szánalmas, semmit sem érő állatként születik újjá; aki pedig jókat cselekedett életében s bűneit megbánta, szeretetreméltó élőlényként élhet majd tovább.