Már nem tudom mit csináljak, ez az egész lovas dolog elvonja a figyelmem, és egész nap csak ezen pörög az agyam. Eddig az volt a baj, hogy nem nagyon akartak elengedni, most viszont a várakozás öl meg, ugyanis két hét mire eljön az idő. Tudniillik nem vagyok az a türelmes típus.
Mai napomról rövidebben annyit, voltak vicces pillanatok, de a tanulás mindent elront. Írtunk matekból vlami röpi féleséget (erre szerintem mindenki számított) és du. a magyar felvételi előkészítő helyett, valami angol versenyfeladatlapot kellett megoldanunk (páran az osztályból) ami baromi nehéz volt. 9 oldalas volt, én a felét alig tudtam megcsinálni, de nem is számítok nagyon jóra. Legyen jó szerdai napotok. ^^

Tegnap nem akartam még egy 3. bejegyzést is írni, szóval a maiba raktam bele, a jó hírt. *-* Tegnap kerek-perec megkérdeztem apát, hogy mehetek-e hetente lovagolni. Mondta oké (erre nem nagyon számítottam) és kérdezte melyik napon lenne jó. Végül a csütörtöki napnál maradtunk. De a heti lovaglások a tavaszi szünet után következnek. Meg még a szünetbe is lehet kétszer elmehetek. Most annyira boldog vagyok. :D Egész hétvégén úgy voltam, hogy megőrülök ha nem kérdezem meg szüleimtől. Végül vasárnap este megkérdeztem, és aznap nyugodtan aludtam.
Öm a mai napomról, hát... Olyan volt mint a többi. Föciből kaptam egy ötöst a házi feladatra, mert mindenki kapott valamilyen Ázsia országot, szigetet és arról kellett írni. Aki pedig jól csinálta meg kapott ötöst. xd Én a Fülöp-szigeteket kaptam, de ennek az írására is vasárnap 11-kor kezdtem neki. Azt hiszem 'mindentazutolsópillanatrahagyok' táborát erősítem, mostantól. :3 Különösebben nem történt semmi. Hazajöttem, végigszenvedtem a matekházit, aztén feljöttem gépre. Nem volt valami izgalmas nap, de egy nappal kevesebb a tavaszi szünetig. ^^

Könnyű kérdés, mégis nehéz rá válaszolni. Az egész talán ott kezdődött, hogy a barátnőmmel elmentünk egy lovastáborba. (Még 3.-4.-es lehettem) Akkor még nem érdekeltek különösebben a lovak. A tábor alatt 'szerettem' beléjük. Igaz, ott is rúgott meg először egy ló (pontosabban póni). Utána kb. 2 évig nem mertem lovak közé menni, de még az azutáni lovastáborban is volt bennem félelem. De a 3. lovastáborom volt az abszolút 'siker'. Elfelejtettem minden rossz emléket, ami addig volt a lovakkal. Talán a társaság is segített ebben, nem tudom pontosan. Ebben az évben már a 4. lovastáboromra készülök és áprilistól már a heti lovaglásokra (ez még nem biztos).
Csupán azt bánom, hogy egy póni rúgása miatt két évet kihagytam és alig gondoltam a lovakra. Pedig tudhattam volna, hogy az csak egy véletlen volt, és ha jobban figyelek, akkor nem történik meg. Ez tanulságként is fel lehet fogni.
De mivan az istállóval? Mások szerint egy undorító hely, ahol csak a nyomott levegő, bűz van. Számomra azonban nem. Mikor ideges, szomorú voltam, mindig ide jöttem és a lovak boxában lekuporodtam. A lovak ahogy a szénát ropogtatták... Nagyon megnyugtató volt. Akik viszont más világban élnek, ezt nem érthetik. Hiszen miért értenék is? Csak lovak. Olyan mint a kutya, a macska vagy bármely más állat. De azok, akik ugyanúgy rajonganak a lovakért mint én, tudják hogy a lovak nem csak állatok. :)

Lehet hogy hisztisnek fogok tűnni, amiatt amit most írok, azonban máshova nem igazán tudom leírni.
Elegem van az egész családomból, de azonban mégis kivételnek tekintem apát. Ő legalább megtud érteni, nem úgy mint anya. Megint vehetnénk a lovaglásos témát. Anyám nem bírja megérteni mennyire szeretem a lovakat. Ő csak azt bírja hajtogatni hogy nagyon veszélyes, ez meg ez történhet veled, így úgy leeshetsz a lóról. Mintha nem tudnám.. Ezt én már rég felfogtam, és minden alkalommal, mikor felszállok a lóra elgondolom, talán soha nem megyek haza .. Megértem, hogy félt, de nem akarom az életemet négy fal között tölteni.
Anyám még azt a tervemet is egy nagy hülyeségnek tartja, hogy majd ha felnövök, egy istállót építtetek a ház mögötti nagy részen. Szerintem pedig az lenne a nagy hülyeség, ha feladnám ezt a célomat. Úgy gondolom, tartozom az életnek azzal, hogy mindent megpróbálok. . .
A legjobb barátnőmmel már azon is gondolkozunk hogy 8. után valamelyik veszprémi suliba jelentkezünk. (az unokatesóm már ígyis a lovassy-ba jár.) Talán ott több lehetőség adódik, amire most igen nagy szükségem van. De azon is gondolkodtam hogy maradok ugyanabban a városban, mint ahol most tanulok. Majd még elgondolkodok ezen..

Sikerült találnom egy lovasudvart ami kb. 15-20 perc gyaloglásra van innen, azonban kiderült hogy az a doktor panziója és tényleg volt lova, csak nem biztos hogy most is van. De az éttermi vacsoránál sikerült rávennem apát, hogy tavaszi szünetben legalább egyszer elmehessek egy órára lovagolni, ahova eddig is mentem. (Talán még két lovaglás is belefér majd a több mint egy hetes szünetbe. Majd meglátjuk :D ) Addig is bújom a lovas könyveket, videókat. A szobám falán már ígyis tizenkettő lovas poszter van, a polcom tele van a Pony clubbos könyvekkel meg a lovas karkötőkkel, kis szobrokkal.
Én már a nyári szünetre is terveztem lovaglást, pontosabban lovastábort. Eddig kétszer voltam ott, de szuperül éreztem magam. A többiekkel sokat nevettünk, UNO-ztunk (nagyon sokat kártyáztunk xd) és azok a lovaglások *w*