Szerintem már mindenki hallott Bud Spencerről és Terence Hillről. Részben azért írom ezt a bejegyzést, mert én az összes létező közös filmjüket imádom. Mindenkinek ajánlom, mert  nagyon vicces és engemet nagyon megfogott. Ellentétben a mostani, 21. századi filmekkel, ezeket tényleg nagyon szeretem, és egy nap többször is megnézem. Megunhatatlan. Ha választanom kellene, akkor a Nincs kettő négy nélkül-t vagy a Kincs, ami nincs-et választanám.
  Mikor még óvodás gyerek voltam, a gimis féltesómmal néztünk ilyen filmeket, s talán így szerettem meg őket annyira. Mindig elkértem tőle, hogy had nézzem meg újra és újra. :D
  Nem véletlen, hogy ebben a szent pillanatban írom a bejegyzést, ugyanis a Film+-on, éppen most vetítik a Nincs kettő négy nélkült.

Ha megkérdezik tőlem, mi az a három szó ami eszembe jut az e heti lovastáborról azt válaszolnám: ha 3 szóban kellene kifejtenem, amit egy hét alatt átéltem; akkor talán értelmetlen volt az egész. Olyan sokat tanultam, olyan embereket ismertem meg, olyan élményeket szereztem, amit talán soha nem fogok újra átélni. Az első napon rosszul nyitottam, de napról napra éreztem, hogy megérte ide eljönni. Egy kicsit megrendültem, mikor Sandra legelés közben a lábamra lépett; érezni a lábadon egy 600 kilós állat súlyát, azt hiszem nem kellemes. :) A lovaglás mindennap karámban folyt, de a kisebbek még futószáron voltak. Mindennap teljes erőbedobással próbáltam elvégezni a feladataimat, és azt is megcsináltam amit általában nem tettem volna. Futottam a gyerekek után, hogy menjenek már lovagolni, és gerincvédőkért, mert a padon hagyták. Ámulattal néztem a nálam jobb lovasokat, ahogy vágtáznak és elindulnak terepre. De a tábor végén, pénteken végre beteljesült az álmom, amire oly nagyon vágytam: első vágta és első terep. Soha nem gondoltam volna, hogy az 1 heti kemény munkámnak ez lesz a gyümölcse. Ráadásul Apukám is megnézte az első vágtámat. Az oktató pedig leszállás után azt mondta: nagyon ügyesen vágtáztál. Ez a tábor nagyon sok mindenre megtanított, és újabb álmokat, célokat állított fel előttem, melyek csak arra várnak, hogy beváltsam őket!

Hahah. Most pár napig nem írtam, és előreláthatólag nem is fogok, meert elkezdődött a lovastábor. Kibaszottul imádom, és már leizzadom magamról a bőrt is. Jobb lenne ha kicsit hűvösebb lenne, vagy több felhő lenne és kicsit takarná a napot. Nah mindegy. Amúgy meg ma rálépett a ló a lábamra, de nem volt fészes; kicsit bizsereg, de ez nem volt semmi ahhoz képest amikor még alsóban egy lovastáborban megrúgott a ló, majdnem a szívemen, de pont odatettem a kezem. ^^ Nah most elköszönök. Jó hetet.

Folyton arra gondolok, hogy mindjárt itt a nyár vége, és mindenki tudja mi lesz akkor. Máris július vége felé járunk, beköszönt majd az augusztus, megint itt lesz a karácsony, szilveszter, újév, húsvét. Olyan gyorsan telik az idő. Emlékszem, nemrég volt évvége, a csajokkal ölelgettük egymást, hogy majd a következő évben találkozunk.
Elkeserítő ha visszagondolok, mi mindent csináltam a nyáron, mikor itthon voltam. Júniusban a legtöbb időmet a gép előtt töltöttem, de próbáltam olvasni, egyéb dolgokat csinálni. Júliusban szintén csak neteztem, de ugye az elmúlt napokban próbálok az egészséges életre ráhangolódni. Jövőhéten kezdődik a lovastábor, s lehet hogy Augusztusban találkozok az egyik netes barátommal, egy aquaparkba. :) Ha pedig minden jól megy, hetente járhatok lovagolni. Így nyár vége felé talán összehozom az életem.

Hali. Mára egy csomó ötletem lett volna, de igazából nem volt kedvem írni, meg már háromnegyed tíz van, szóval most csak egy kis lookbookkal jöttem nektek. Amúgy meg ma elhoztuk a macskát, és Milly lett a neve. Pedig először Montira gondoltam, csak anyáék nem bírják megjegyezni.. Holnap valószínű, hogy róla is hozok képet. :D