Hogyan szerettem meg a lovakat? Könnyű kérdés, nehéz válasz.
Könnyű kérdés, mégis nehéz rá válaszolni. Az egész talán ott kezdődött, hogy a barátnőmmel elmentünk egy lovastáborba. (Még 3.-4.-es lehettem) Akkor még nem érdekeltek különösebben a lovak. A tábor alatt 'szerettem' beléjük. Igaz, ott is rúgott meg először egy ló (pontosabban póni). Utána kb. 2 évig nem mertem lovak közé menni, de még az azutáni lovastáborban is volt bennem félelem. De a 3. lovastáborom volt az abszolút 'siker'. Elfelejtettem minden rossz emléket, ami addig volt a lovakkal. Talán a társaság is segített ebben, nem tudom pontosan. Ebben az évben már a 4. lovastáboromra készülök és áprilistól már a heti lovaglásokra (ez még nem biztos).
Csupán azt bánom, hogy egy póni rúgása miatt két évet kihagytam és alig gondoltam a lovakra. Pedig tudhattam volna, hogy az csak egy véletlen volt, és ha jobban figyelek, akkor nem történik meg. Ez tanulságként is fel lehet fogni.
De mivan az istállóval? Mások szerint egy undorító hely, ahol csak a nyomott levegő, bűz van. Számomra azonban nem. Mikor ideges, szomorú voltam, mindig ide jöttem és a lovak boxában lekuporodtam. A lovak ahogy a szénát ropogtatták... Nagyon megnyugtató volt. Akik viszont más világban élnek, ezt nem érthetik. Hiszen miért értenék is? Csak lovak. Olyan mint a kutya, a macska vagy bármely más állat. De azok, akik ugyanúgy rajonganak a lovakért mint én, tudják hogy a lovak nem csak állatok. :)
|