Nehezebb mint gondoltam . . .
Lehet hogy hisztisnek fogok tűnni, amiatt amit most írok, azonban máshova nem igazán tudom leírni.
Elegem van az egész családomból, de azonban mégis kivételnek tekintem apát. Ő legalább megtud érteni, nem úgy mint anya. Megint vehetnénk a lovaglásos témát. Anyám nem bírja megérteni mennyire szeretem a lovakat. Ő csak azt bírja hajtogatni hogy nagyon veszélyes, ez meg ez történhet veled, így úgy leeshetsz a lóról. Mintha nem tudnám.. Ezt én már rég felfogtam, és minden alkalommal, mikor felszállok a lóra elgondolom, talán soha nem megyek haza .. Megértem, hogy félt, de nem akarom az életemet négy fal között tölteni.
Anyám még azt a tervemet is egy nagy hülyeségnek tartja, hogy majd ha felnövök, egy istállót építtetek a ház mögötti nagy részen. Szerintem pedig az lenne a nagy hülyeség, ha feladnám ezt a célomat. Úgy gondolom, tartozom az életnek azzal, hogy mindent megpróbálok. . .
A legjobb barátnőmmel már azon is gondolkozunk hogy 8. után valamelyik veszprémi suliba jelentkezünk. (az unokatesóm már ígyis a lovassy-ba jár.) Talán ott több lehetőség adódik, amire most igen nagy szükségem van. De azon is gondolkodtam hogy maradok ugyanabban a városban, mint ahol most tanulok. Majd még elgondolkodok ezen..
|