Annyira örülök, hogy részese lehetek ennek a tábornak. Kezdem úgy érezni, mintha egy nagyobb családba csöppentem volna. Eddig egy bunkó gyerekkel sem találkoztam. Remélem nem is fogok, mert ne rontsák el ezt a rohadt jó hetet.

Egyszerűen felülírhatatlan érzés amikor a szürke hétköznapoknak vége és belépek erre a gyönyörű helyre és lovak vesznek körül. Ez nekem sokkal nagyobb feltöltődést jelent mint a nyaralás. Reggel kihozzuk a lovakat, következik a nyergelés és kantározás, aztán a lovaglás. Ma hihetetlenül jó lovaglóidő volt. Se nem meleg, se nem hideg. De aztán... Délben mentek vágtázós terepre az emberkék, amire én nem mehettem mivel tavaly vágtáztam utoljára. Ráadásul örültem, hogy nem mentem, ugyanis rettenetesen zuhogott az eső. Afféle ködként fedte be az udvart. És éppen hogy csak megláttuk a közeledő lovasokat, akik bőrig ázva érkeztek vissza.

Ma tervben volt még egy délutáni lovaglás, de mivel esett az eső, ezért be kellett érnünk a délelőttivel. Szóval most a mai program holnapra csúszik át, de viszont holnapra is terveztek valamit. De majd megoldják.
 A délutáni órákat gyakorlati és elméleti tesztekkel töltöttük ki. Össze kellett raknunk szétszedett kantárt, utána pedig kérdésekre kellett válaszolnunk. Mennyi ideig tart a kanca vemhessége? Milyen magyar fajtákat ismerünk? Honnan származik az Andalúz ló? Hány ütemű a lépés, ügetés és vágta? Végül a mi csapatunk nyert, szóval most nagyon boldog vagyok. :3 Holnap valószínűleg vágtázok, és már iszonyatosan izgulok.