Első pont: Nyaralás. Nem akarom bő, összetett mondatokban magyarázni, mert nem akarom ezzel sem magamat, sem másokat fárasztani. Nem mondom, hogy nem volt jó, de nem is volt életem csúcspontja. Egyedül a hotel volt kifogástalan. Vagy nem, mert utolsó nap játszani akartunk a játékteremben de csak elnyelte a pénzünket... ******** játékgép... Azzal elrontotta már az egész napomat, mert ha valamit nem sikerül, akkor ideges leszek, török, zúzok és mindenkinek leordítom a fejét. Ezért az első emeletről, hogy kienngedjek némi feszültséget, felrohantam a 3.-ra. Miből állt a nyaralás? Ittunk, ettünk, olvastunk, fürödtünk, vb-t néztünk és nagggyon sokat lustálkodtunk. Jah, és rájöttem hogy sudoku-mániában szenvedek. Egész idő alatt sudokut fejtettem. A másik, hogy a szállodában volt egy iszonyú helyes pincér. Már csak azt remélem, hogy nem vette észre, hogy őt bámulom... De végülis mindegy, nem? Több mint 400 km-re van tőlem.
Második pont: Falunap. Jaj, de vártam már. Úgy vártam, mint nyolcadikos az év elejét. Nem szeretem a falunapokat. Nem szeretem a tömeget. És nem értem miért a mi házunk mellett-előtt kell tartani?! De az idei falunap más volt.  Igen, és itt jön képbe egy bizonyos fiúcska és remélem, hogy ez a bizonyos fiúcska nem olvassa a blogomat, de miért is olvasná? Na, vágjunk a lecsóba. (Fúj, anyám megint lecsót készített...) Rávettem magam, és a barátaimmal - nevezzük őket K-nak és E-nek - kimentünk kb. négykor. És ott voltunk majdnem éjfélig. Nem hiszed el? Én se hiszem el. Csak ültünk a sörpadokon és beszélgettünk, nevettünk és ütemre ráztuk a fejünket. Mindenki az Irigy Hónaljmirigyet várta, de hiába. Eltelt negyed óra... Fél óra... Háromnegyed óra.... Ééés végre valahára 10 órakor megérkeztek a színpadra. Engem egyáltalán nem zavart a sok várakozás, ugyanis ellepte a gondolataimat az a bizonyos legény. Igen, és ez a legény 18 éves. Én meg 15. Mindenki érti a szomorúságomat? De nem egy tetovált, rockos, beképzelt selyemfiút kell ideképzelni. Hanem egy kedves, általában szótlan, MAGAS (ez fontos!) és iszonyatosan aranyos fiút. Egy busszal megyünk mindig a városba és ilyenkor olyan fejet vág, mint akinek megölték apját-anyját, holott tudtommal nem árva. És vannak állatai. És ilyenkor eszetekbe ötlik a kérdés: Ez csak álca. Nem is ismered. Honnan tudnád hogy olyan ártatlan? Hát onnan, hogy K-nak az anyja is sokszor beszélget vele, valamint az apjához is jár szakmai tanácsokért, ugyanis asztalos (lesz) és K. nővérével szokott beszélgetni. Beszélgetni... És a nővére szerelmes belé... De még semmi nem történt köztük... Miért nem születtem 3 évvel korábban az úristenit.. És mikor elkezdődött az IHM műsora akkor is hátra pillantgattam, hogy ott áll-e még. És Alexnek hívják. (Alex név jelentése istenek császára. Ő tényleg egy isten. Császár. Király. Felőlem lehetne Anglia királynője, akkor is fájdalmasan jóképű lenne.)

Bekövetkezett a lehetetlen. A blog úrnőjének megtetszett egy nagykorú fiú. Ez tragédia. Ráadásul nem meri bejelölni facebookon. Újabb tragédia.