Ismerkedés.
Tegnap pénteken voltam egy nyílt napon a gimnáziumban, és iszonyúan tetszett minden és igazán elbizonytalanodtam azzal kapcsolatban, hogy oroszt akarok-e második nyelvként tanulni, mert a francia és az olasz is nagyon megtetszett. Mikor beléptem a gimibe, akkor először megkérdezték hogy a humán vagy a reál-ra "akarok" menni; persze a humánt válaszoltam, mert azon belül mutatták be a nyelveket is. A humán csoportban is volt legalább 3 csoport, mert annyian voltunk. Egy csoportban biztos olt vagy 20 ember. Persze közülük olyan is lesz aki mondjuk biológia tagozatra megy, vagy német nyelvi osztályba, de még akkor is ott van az a 30-40 ember + akik még nem jöttek el a nyílt napra. Ha a 7. év végi és 8. félévi jegyeimet nézik akkor remélhetőleg megkapom a max. pontszámot, talán még a magyar felvételit is szépen megírom, de a matek és az angol szóbeli... Kezdek parázni.
Miután vége lett, mindenki kiment a suli elé; beszélgettek és várták a szüleiket. Köztük én is, s miközben egyedül vártam, odajött hozzám egy lány, aki a nyelvi előkészítőre is jár. Megkérdezte, hogy tetszett-e a nyílt nap, meg látta, hogy hegedűt cipelek és megkérdezte, hogy mióta zenélek és végül én is megtudtam hogy 5 éve gitározik. Utána mondta, hogy nyugodtan menjek oda hozzájuk (mert többen voltak, csak ő jött oda hozzám), de aztán pont hívott anya és mentünk a buszra, ezért nem tudtam odamenni. Nagyon kedves meg aranyos volt, csak eléggé meglepett, mert nem szoktak odajönni hozzám. Hogyha felvennének angol nyelvi tagozatra, remélem ilyen osztálytársaim lesznek és nem olyan utcasarokra (már bocsánat) valók, akik lehet hogy csak protekcióval kerülnek be a suliba... Ez a kis történet eléggé estimesére sikeredett. Most pedig búcsúzok. Jóéjt! ^^
|