Megint csak kockultam, és fogalmam sincs mit csináljak. Délelőtt néztem pár Bleach részt, meg olvastam a könyvből 2 fejezetet. Ma nem hívták Apát a szemüvege miatt, így a teló vásárlás elmaradt, de így már biztos hogy holnap megyünk. Kinéztem pár telót a telenornál és a t-mobile-nál. A vodafone valahogy nem szimpatikus, meg nem is nagy a 'választék'. Én eddig t-mobile-os voltam, de szerintem át fogok váltani telenorra. Erről ennyit.
Szerencsére mára napsütést ígértek, és az is lett. A jégcsapok elolvadtak, és a hó is kezd egyre fogyni. Már csak pár madár ment oda az etetőhöz, és ebből arra lehet következtetni, hogy már találnak elég táplálékot maguknak. Remélem ez volt a tél utolsó rúgása.

I think, I think when it’s all over it just comes back in flashes, you know. It’s like a kaleidoscope of memories, but it just all comes back. But he never does. I think part of me knew the second I saw him that this would happen. It’s not really anything he said, or anything he did, it was the feeling that came along with it. And, the crazy thing is, I don’t know if I am ever going to feel that way again, but I don’t know if I should. I knew his world moved too fast and burned too bright, but I just thought, how can the devil be pulling you towards someone who looks so much like an angel when he smiles at you. Maybe he knew that, when he saw me. I guess I just lost my balance. I think that the worst part of it all wasn’t losing him, it was losing me.