Annyira örülök, hogy részese lehetek ennek a tábornak. Kezdem úgy érezni, mintha egy nagyobb családba csöppentem volna. Eddig egy bunkó gyerekkel sem találkoztam. Remélem nem is fogok, mert ne rontsák el ezt a rohadt jó hetet.

Egyszerűen felülírhatatlan érzés amikor a szürke hétköznapoknak vége és belépek erre a gyönyörű helyre és lovak vesznek körül. Ez nekem sokkal nagyobb feltöltődést jelent mint a nyaralás. Reggel kihozzuk a lovakat, következik a nyergelés és kantározás, aztán a lovaglás. Ma hihetetlenül jó lovaglóidő volt. Se nem meleg, se nem hideg. De aztán... Délben mentek vágtázós terepre az emberkék, amire én nem mehettem mivel tavaly vágtáztam utoljára. Ráadásul örültem, hogy nem mentem, ugyanis rettenetesen zuhogott az eső. Afféle ködként fedte be az udvart. És éppen hogy csak megláttuk a közeledő lovasokat, akik bőrig ázva érkeztek vissza.

Ma tervben volt még egy délutáni lovaglás, de mivel esett az eső, ezért be kellett érnünk a délelőttivel. Szóval most a mai program holnapra csúszik át, de viszont holnapra is terveztek valamit. De majd megoldják.
 A délutáni órákat gyakorlati és elméleti tesztekkel töltöttük ki. Össze kellett raknunk szétszedett kantárt, utána pedig kérdésekre kellett válaszolnunk. Mennyi ideig tart a kanca vemhessége? Milyen magyar fajtákat ismerünk? Honnan származik az Andalúz ló? Hány ütemű a lépés, ügetés és vágta? Végül a mi csapatunk nyert, szóval most nagyon boldog vagyok. :3 Holnap valószínűleg vágtázok, és már iszonyatosan izgulok.

 Egyáltalán nem erre számítottam. Te jó ég! Reggel annyira féltem; új emberek, új társaság és csak a lovak ismerősek. Annyira reménykedtem, hogy a tavalyi táborból lesznek emberek. Az imáim meghallgatásra találtak és ami a legjobban megdöbbentett, hogy emlékeztek rám. A srác még a nevemre is emlékezett. Ez jólesett mert hamar el szoktak felejteni. A lovaglásról meg ne is beszéljünk. Az oktató eszméletlen kedves és vicces, jól oktat és közvetlen. A sok szabadidőmben nem igazán kerestem más emberek társaságát, de valahogy mindig megtaláltak. A furcsa, hogy többen jöttek Budapestről mint a környékről.

 A szabadidőre visszatérve; mivel nem volt könyvem - ugyanis mára érkezett a könyvcsomagom - órákat töltöttem az istállóban és istenem... egyáltalán nem untam. Csak bámultam a lovakat, ráadásul annyira aranyosak és barátságosak a huculok, hogy velük rögtön összebarátkoztam.
 Mára ennyi lenne az élménybeszámolóból, és ha valaki szomorú lenne szóljon mert annyira boldog vagyok, hogy az összes emberre jutna egy boldogság-darabka. :D

Ő az én szerelmem...

Vannak napok - a mai is ilyen -, amikor annyira félek. És fogalmam sincs mitől. Talán a jövőtől? Kicsit. A szellemektől, zombiktól, szörnyektől? Ez nem olyan félelem. A kétségbeesés jobb kifejezés. Mint a mai nap is, nem merek egyedül lenni. Félek a gondolataimtól. Ezért megpróbálok társaságban lenni. De sose sikerül. És tegnap este kezdődött ez az egész. Annyira utálom magam. Legfőképp azért, mert kétségbeesésemben Őt akartam látni. Csak egy apró pillantásra. Holott azt sem tudja ki vagyok; egy hülye csaj, akinek nincs jobb dolga mint utána koslatni és a buszon is őt bámulni. Hát bocs, akkor ne legyél ennyire feltünően helyes.

Hogy levezessem a feszültséget, a félelmet, ami afféle szomorúságba csap át, el akartam menni futni. De az idő mindig közbeszól. Reggel még türhető volt, de akkor Anyával mentünk be a városba kicsit vásárolni, utána meg fodrászhoz. Délben 50 fok, délután 100, este meg este van és naplementekor nem megyek futni, ugyanis nem bízok az itteni kóbor kutyákban. Jövőhéten lovastábor. Tulajdonképpen afféle fényesség az alagút végén. De miért vagyok alagútban? Igazából semmi nem történt, csak néha mintha érezném a jövő kérdéseinek a súlyát. De nekem még nem ezen kéne agyalnom. Hanem ki kellene élveznem az életet, ameddig csak tudom. Ehelyett itthon gubbasztok, ráadásul, hogy még szarabb legyen a hangulatom walking dead-et nézek, amit már hónapok óta hanyagoltam. De most bepótoltam 3 részt és már a 3. évad 3. részénél tartok. Fogadjunk ez még beletett a latba. Ez kellett nekem horror film. De másrészről meg nagyon szeretem, mert mintha erősítené az ember lelkét és ezekből a filmekből megtanulom, hogy mi a valóság és a film közötti különbség. (Bár zombiszerű emberek vannak, akik úgy is viselkednek.Csak nincs leszakadva a fél pofájuk. Ha jól emlékszem akkor a veszettség tünetei hatnak így az emberekre. Vagy csak jövőbeli kép arról, hogy milyen betegséget hozhat létre az ember. Mit tudom én, régen volt az a műsor.) Ma még nagyon meg akarok nézni egy részt a sorozatból, de ha nem jön össze akkor elkezdek egy új könyvet.

Bocsánat, de tényleg nem ilyen bejegyzést akartam. De nagyon kikívánkozott belőlem. Önsajnáltató mód leállítása.

Istenem. Végre. Olyan. Boldog. Vagyok.

Szüleim ma hozták haza a laptopot a javítóból és hibátlanul működik! Ráadásul semmi sem törlődött róla és nem kellett semmit újratelepíteni. Teljesen bearanyozta a napom. :D De a jó mellett van egy rossz, undorító történetem.

 Először is nem szeretek itt lakni. Most nem. Ugyanis tegnap vettük észre, hogy pirinyó, fehér kukacok hullanak az emeletről a lépcsőre. És még mindig nem tudjuk, hogy honnan az istenből jöttek. Apával arra a következtetésre jutottunk, hogy mivel rengeteg húsköpő bogár volt a napokban az emeleten és ezeknek a lárvára, petéje vagy micsodája lehetnek ezek a kukacok. (Legalábbis ha megköpi a hús, akkor a húsból ilyen undorító dögök kelnek ki.) De ez a megállapítás ott hibádzik, hogy az emeleten nincs semmiféle hús. Lehet, hogy ezek ilyen génmanipulált bogarak és a fát köpik meg. Fúj...
 Másodszor engem hihetetlenül megvisel lelkileg az undorító bogarak látványa. Itt nem is a kukacokra gondolok, hanem ami a kertünkben megtalálható. Pókok, hőscincérek és felismerhetetlen pöttyös hátú, kisujjam méretű mutánsok... Engem ki lehet ezzel készíteni. Főleg a pókokkal. De erről a témáról nem most akartam beszélni. Úgy kerültem velük közelebbi kapcsolatba, hogy egyre több időt töltök kinn, de kezdem megbánni.

Istenem. Mindenen fel tudom magam húzni.  Még a hülye reklámokon is. Példának ott a Garnier-es. Direkt mondom el a nevét, mert legközelebb ti is megfigyelhetitek. Ott rinyál a csaj, hogy milyen pattanásos, miteszeres, zsíros a bőre. Közben meg olyan hibátlan bőre van, hogy az nem igaz. Azt megértem ha attól a csodaszertől ilyen lesz.. Vagy ott vanak azok is, ahol ilyen ráncokat eltüntető krémekről dumálnak. Persze, hogy fiatalnak néz ki ha egyszer egy fiatalt nőt raknak be. Kivétel persze mindig van.

Ennyit a rinyálásomról, következzen a mai nap tanulsága: Soha az életben ne egyél natúr joghurtot! SOHA! Azt hittem vannak benne gyömülcsdarabkák. Bármi... De nem voltak. Rohadjanak meg. De Charlotte nem adta fel. Charlotte-nak nagy ötletei vannak. Charlott megoldja a problémákat. Elővettem szépen a kakaót és rászórtam egy adaggal. Nagyon rossz volt, de még mindig jobb volt mintha nem raktam volna rá semmit. Azt megértem, ha egészségesebb. (?) De inkább hízzak meg, mint hogy ilyet kelljen ennem. Brutális... A reklámokban pedig kanálról kanálra tömik magukba... Na de az a gyümölcsös görög joghurt... 

Üssetek agyon.