~. I could see your face, I could hear your voice... ~

Lovastábor - 2. nap

Charlotte — 2014-07-22 18:55:38

Annyira örülök, hogy részese lehetek ennek a tábornak. Kezdem úgy érezni, mintha egy nagyobb családba csöppentem volna. Eddig egy bunkó gyerekkel sem találkoztam. Remélem nem is fogok, mert ne rontsák el ezt a rohadt jó hetet. Egyszerűen felülírhatatlan érzés amikor a szürke hétköznapoknak vége és belépek erre a gyönyörű helyre és lovak vesznek körül. Ez nekem sokkal nagyobb feltöltődést jelent mint a nyaralás. Reggel kihozzuk a lovakat, következik a nyergelés és kantározás, aztán a lovaglás. Ma hihetetlenül jó lovaglóidő volt. Se nem meleg, se nem hideg. De aztán... Délben mentek vágtázós terepre az emberkék, amire én nem mehettem mivel tavaly vágtáztam utoljára. Ráadásul örültem, hogy nem mentem, ugyanis rettenetesen zuhogott az eső. Afféle ködként fedte be az udvart. És éppen hogy csak megláttuk a közeledő lovasokat, akik bőrig ázva érkeztek vissza. Ma tervben volt még egy délutáni lovaglás, de mivel esett az eső, ezért be kellett érnünk a délelőttivel. Szóval most a mai program holnapra csúszik át, de viszont holnapra is terveztek valamit. De majd megoldják. A délutáni órákat gyakorlati és elméleti tesztekkel töltöttük ki. Össze kellett raknunk szétszedett kantárt, utána pedig kérdésekre kellett válaszolnunk. Mennyi ideig tart a kanca vemhessége? Milyen magyar fajtákat ismerünk? Honnan származik az Andalúz ló? Hány ütemű a lépés, ügetés és vágta? Végül a mi csapatunk nyert, szóval most nagyon boldog vagyok. :3 Holnap valószínűleg vágtázok, és már iszonyatosan izgulok.

Lovastábor - 1. nap

Charlotte — 2014-07-21 20:19:38

Egyáltalán nem erre számítottam. Te jó ég! Reggel annyira féltem; új emberek, új társaság és csak a lovak ismerősek. Annyira reménykedtem, hogy a tavalyi táborból lesznek emberek. Az imáim meghallgatásra találtak és ami a legjobban megdöbbentett, hogy emlékeztek rám. A srác még a nevemre is emlékezett. Ez jólesett mert hamar el szoktak felejteni. A lovaglásról meg ne is beszéljünk. Az oktató eszméletlen kedves és vicces, jól oktat és közvetlen. A sok szabadidőmben nem igazán kerestem más emberek társaságát, de valahogy mindig megtaláltak. A furcsa, hogy többen jöttek Budapestről mint a környékről. A szabadidőre visszatérve; mivel nem volt könyvem - ugyanis mára érkezett a könyvcsomagom - órákat töltöttem az istállóban és istenem... egyáltalán nem untam. Csak bámultam a lovakat, ráadásul annyira aranyosak és barátságosak a huculok, hogy velük rögtön összebarátkoztam. Mára ennyi lenne az élménybeszámolóból, és ha valaki szomorú lenne szóljon mert annyira boldog vagyok, hogy az összes emberre jutna egy boldogság-darabka. :D Ő az én szerelmem...

Félek

Charlotte — 2014-07-19 20:25:18

Vannak napok - a mai is ilyen -, amikor annyira félek. És fogalmam sincs mitől. Talán a jövőtől? Kicsit. A szellemektől, zombiktól, szörnyektől? Ez nem olyan félelem. A kétségbeesés jobb kifejezés. Mint a mai nap is, nem merek egyedül lenni. Félek a gondolataimtól. Ezért megpróbálok társaságban lenni. De sose sikerül. És tegnap este kezdődött ez az egész. Annyira utálom magam. Legfőképp azért, mert kétségbeesésemben Őt akartam látni. Csak egy apró pillantásra. Holott azt sem tudja ki vagyok; egy hülye csaj, akinek nincs jobb dolga mint utána koslatni és a buszon is őt bámulni. Hát bocs, akkor ne legyél ennyire feltünően helyes. Hogy levezessem a feszültséget, a félelmet, ami afféle szomorúságba csap át, el akartam menni futni. De az idő mindig közbeszól. Reggel még türhető volt, de akkor Anyával mentünk be a városba kicsit vásárolni, utána meg fodrászhoz. Délben 50 fok, délután 100, este meg este van és naplementekor nem megyek futni, ugyanis nem bízok az itteni kóbor kutyákban. Jövőhéten lovastábor. Tulajdonképpen afféle fényesség az alagút végén. De miért vagyok alagútban? Igazából semmi nem történt, csak néha mintha érezném a jövő kérdéseinek a súlyát. De nekem még nem ezen kéne agyalnom. Hanem ki kellene élveznem az életet, ameddig csak tudom. Ehelyett itthon gubbasztok, ráadásul, hogy még szarabb legyen a hangulatom walking dead-et nézek, amit már hónapok óta hanyagoltam. De most bepótoltam 3 részt és már a 3. évad 3. részénél tartok. Fogadjunk ez még beletett a latba. Ez kellett nekem horror film. De másrészről meg nagyon szeretem, mert mintha erősítené az ember lelkét és ezekből a filmekből megtanulom, hogy mi a valóság és a film közötti különbség. (Bár zombiszerű emberek vannak, akik úgy is viselkednek.Csak nincs leszakadva a fél pofájuk. Ha jól emlékszem akkor a veszettség tünetei hatnak így az emberekre. Vagy csak jövőbeli kép arról, hogy milyen betegséget hozhat létre az ember. Mit tudom én, régen volt az a műsor.) Ma még nagyon meg akarok nézni egy részt a sorozatból, de ha nem jön össze akkor elkezdek egy új könyvet. Bocsánat, de tényleg nem ilyen bejegyzést akartam. De nagyon kikívánkozott belőlem. Önsajnáltató mód leállítása.

Szerelmem, légy az enyém...

Charlotte — 2014-07-18 19:44:16

Istenem. Végre. Olyan. Boldog. Vagyok. Szüleim ma hozták haza a laptopot a javítóból és hibátlanul működik! Ráadásul semmi sem törlődött róla és nem kellett semmit újratelepíteni. Teljesen bearanyozta a napom. :D De a jó mellett van egy rossz, undorító történetem. Először is nem szeretek itt lakni. Most nem. Ugyanis tegnap vettük észre, hogy pirinyó, fehér kukacok hullanak az emeletről a lépcsőre. És még mindig nem tudjuk, hogy honnan az istenből jöttek. Apával arra a következtetésre jutottunk, hogy mivel rengeteg húsköpő bogár volt a napokban az emeleten és ezeknek a lárvára, petéje vagy micsodája lehetnek ezek a kukacok. (Legalábbis ha megköpi a hús, akkor a húsból ilyen undorító dögök kelnek ki.) De ez a megállapítás ott hibádzik, hogy az emeleten nincs semmiféle hús. Lehet, hogy ezek ilyen génmanipulált bogarak és a fát köpik meg. Fúj... Másodszor engem hihetetlenül megvisel lelkileg az undorító bogarak látványa. Itt nem is a kukacokra gondolok, hanem ami a kertünkben megtalálható. Pókok, hőscincérek és felismerhetetlen pöttyös hátú, kisujjam méretű mutánsok... Engem ki lehet ezzel készíteni. Főleg a pókokkal. De erről a témáról nem most akartam beszélni. Úgy kerültem velük közelebbi kapcsolatba, hogy egyre több időt töltök kinn, de kezdem megbánni.

Azok a reklámok...

Charlotte — 2014-07-17 19:57:51

Istenem. Mindenen fel tudom magam húzni. Még a hülye reklámokon is. Példának ott a Garnier-es. Direkt mondom el a nevét, mert legközelebb ti is megfigyelhetitek. Ott rinyál a csaj, hogy milyen pattanásos, miteszeres, zsíros a bőre. Közben meg olyan hibátlan bőre van, hogy az nem igaz. Azt megértem ha attól a csodaszertől ilyen lesz.. Vagy ott vanak azok is, ahol ilyen ráncokat eltüntető krémekről dumálnak. Persze, hogy fiatalnak néz ki ha egyszer egy fiatalt nőt raknak be. Kivétel persze mindig van. Ennyit a rinyálásomról, következzen a mai nap tanulsága: Soha az életben ne egyél natúr joghurtot! SOHA! Azt hittem vannak benne gyömülcsdarabkák. Bármi... De nem voltak. Rohadjanak meg. De Charlotte nem adta fel. Charlotte-nak nagy ötletei vannak. Charlott megoldja a problémákat. Elővettem szépen a kakaót és rászórtam egy adaggal. Nagyon rossz volt, de még mindig jobb volt mintha nem raktam volna rá semmit. Azt megértem, ha egészségesebb. (?) De inkább hízzak meg, mint hogy ilyet kelljen ennem. Brutális... A reklámokban pedig kanálról kanálra tömik magukba... Na de az a gyümölcsös görög joghurt... Üssetek agyon.

Üdítő idézetek estére

Charlotte — 2014-07-16 20:12:23

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem egy-egy könyvből vett idézet - még ha nem is olvastam az adott könyvet -, mosolyra tud fakasztani. Nem tudom miről szól a mű, se azt, hogy mely szereplők között történik az elbeszélés, vagy a szituáció, de ugyanúgy élvezhető. Szeretnék egy kis boldogság hormonnal megajándékozni benneteket, mégha nem is szorultok rá. Mindenki tudja milyen jó elfelejteni a gondokat és egyet nevetni. :D (A elképzelt hatás nem garantált, így reklamációkat nem fogadunk el.) – Mi lenne ha „igazság vagy merészség” -et játszanánk? – vetette fel Marna. Nyomban balsejtelmeim támadtak. Már épp valami mást készültem javasolni, amikor megszólalt Kaidan. – Én leszek az első. Felszólítom Kope-ot, hogy csókolja meg Annát! Megállt bennem az ütő. Aztán egyszerre öntött el a düh és a szégyen. Kaidan karba tett kézzel, kakaskodva várta, mi történik. Felálltam, és gondolkodás nélkül kirúgtam lába alól a széket. Hátraesett. (Wendy Higgins - Angyali gonosz) – Egyáltalán nem az esetem. Ha lenne egyáltalán ilyen… hát egy kedves srác lenne, nem holmi gőzösfejű, önimádó selyemfiú. – Jól hallottam? Azt mondtad rá, selyemfiú? – nevetett fel Jay. – Az anyját, ilyen csúnyán még nem hallottalak beszélni! (Angyali gonosz) – Vigyázz magadra, kislány! Mivel nem vagy foglalt, akár most rögtön leteperhetlek a földre, hogy szerelmeskedjek veled. Napsugár öklendezést tettet, Drew pedig sértődést. – Ennyire visszataszítónak találod még a gondolatát is, hogy szexelj velem? – Nem, a veled való szexelés továbbra is álmaim netovábbja. A szerelmeskedés gondolata undorító. Utálom ezt a kifejezést. Ha megérem a hatvanéves kort, akkor is inkább mondok majd dugást mint szerelmeskedést. Fúj! – Megborzong. – Zsír – feleli Drew, máris visszanyerve az önbizalmát. – Akkor mivel nem vagy foglalt, akár most rögtön leteperhetlek a földre, hogy megdugjalak. – Tegyetek nekem egy szívességet! – szólok. – Vagy keféljetek végre, csak hogy túlessetek rajta, vagy hagyjátok már a fenébe ezt a műsort. – Kikapcsolom a tévét, mert úgysem hallom, és a kanapéra hajítom a távirányítót. Féltékeny baromnak látszom. Féltékeny barom is vagyok. (Katja Millay - Nyugalom tengere) – Honnan szerezted ezeket? – kérdezte Luce, miközben úgy tett, mintha csakis arra koncentrálna, hogy letörjön egy darabot a bagettből, majd mellékesen hozzátette: – És kivel terveztél pikniket, mielőtt megjelentem? – Mielőtt megjelentél? – nevetett Cam. – Alig emlékszem a sivár életemre előtted. (Lauren Kate: Kitaszítva) – Ideje eldönteni, Valencino. Rejtőzve akarsz meghalni, vagy fegyverrel a kezedben? – Azt a lehetőséget kihagytad, hogy „a saját vizeletemben tocsogva”. (Dan Wells: Töredékek) – Ez az a lány volt, aki Manhattanbe ment veletek? – kérdezte Marcus. – Azt hiszem, jövünk neki egy sütivel. – Egy egész kurva pékséggel jövünk neki – mondta Xochi. – Ha nem állnék csípőig a latyakban, szájon csókolnám. (Dan Wells: Részben ember)

Magányos farkas lét

Charlotte — 2014-07-15 19:20:04

Szerintem mindenki ismer olyan embert, aki nemigen akar beilleszkedni a társadalomba, keveset mozdul ki otthonról, nem igen szeret emberek közelében lenni és még nehezen is megy az ismerkedés. Ha eddig nem találkoztatok volna ilyen emberrel, akkor itt vagyok én. Én tényleg dolgozom rajta, hogy kimozduljak, ismerkedjek. De nem megy. Annyi bunkó emberrel találkoztam már, és a buszmegállóban is csak ilyen hülye picsákat látok, ráadásul szemtanúja voltam 2 olyan esetnek is, ahol egy kedves emberből, talán még a barátomnak is nevezhetném egy pont ilyen lány lett. De most teljesen eltértünk a témától. Ezzel azt akartam mondani, hogy ha ilyen emberekkel vagyok körülvéve, akkor minek ismerkedjek? A (volt) osztályomban 6-an voltunk lányok, mert sokan átmentek hatosztályos gimibe, így családias lett a hangulat, valamint mindenki szerette a másikat. (Ráadásul a fiúk sem voltak éppen azok a beképzelt típusuak.) Csak velük tartom a kapcsolatot, mert ők már eléggé ismernek. De ha most új kapcsolatokat akarnék kialakítani, nem menne. Nem vagyok karizmatikus, így hétszentség, hogy nem leszek politikus. Vagy főnök. Ha valaki úgy gondolja, hogy én ezt így akartam, akkor nagyot téved. Én nem akarom ezt. Azt akarom, hogy tudjak mások előtt beszélni, ne mindig azon filózzak, hogy látja-e a csúnya hegeket az arcomon. (Bár most már sokkal jobb a helyzet, mert észrevettem, hogyha lassanként elfogadom önmagam, a pattanásaim is kezdenek eltűnni.) Ilyenkor irigykedek olyan emberekre, akiknek milliónyi barátjuk van, szépek. De közben meg rájövök, hogy az nem én lennék. És szeretem magam ahogy vagyok. És legalább nem használnak ki a szépségem miatt. Majd valaki a belsőmért fog szeretni, nem a külsőmért. (Eléggé sablon szöveg, de ebbe reménykedem.) Ha valaki nem ismeri ezt az életformát, akkor rákérdez: akkor mégis mivel töltöd azt a sok szabadidőt, főleg nyáron? A válasz pedig: a macskáimmal játszok, könyvet olvasok (napom több mint felét erre szánom), netezek, néha-néha megpróbálok hegedülni, zenét hallgatok és sportolok (ez nálam lehet erdei túra, erőltetett séta, futás vagy biciklizés). De olykor pedig hiányzik a társaság. Példa erre az idei falunap amiről beszéltem. Egyáltalán nem volt kedvem kimenni, de hirtelen jött egy érzés, hogy én beszélgetni akarok az ottani barátaimmal. Összejöttünk a színpad előtt és órákon keresztül beszélgettünk. Egyáltalán nem zavart az embertömeg. Sőt, örültem neki. Amikor pedig mindenki a színpad köré gyűlt és mi is ott voltunk, nagyon jól éreztem magam. Talán amiatt lehetett, hogy tudtam Ő is ott van. Ui: Tegnap nagyon nem ment a futás. 10 percig bírtam, abból is a fele gyaloglás lehetett. Most azt kérdezgetem magamtól, hogy a lustaság eredménye ez, vagy az erdei terep miatt? Mert sétálni is nehéz ott, nemhogy futni. De nagyon jó volt, és élveztem. Ma nem megyek, mert dögmeleg van, este pedig nem megyek erdőbe. Az ki van zárva. Akkor talán, ha jönne velem valaki... De senki sem olyan hülye, hogy nyáron edzen, csak én, mi...?

Mi ez a sok kriksz-kraksz?!

Charlotte — 2014-07-14 14:18:13

Mint láthatjátok, új kinézet került fel és ez nem azt jelenti, hogy megjavult a laptopom, csak azt, hogy az emeleti gépre is letöltöttem a Photoshopot, mert már nem bírtam magammal. Had meséljem el a tegnap történéseit nagyvonalakban. Lehet unalmas lesz, de akkor lehet nyomni X-et. Úgyse tudom meg, nyugalom. :D Vasárnap délután volt. Esik eső, fúj a szél... Khm. Szóval volt egy kisebb esőzés, de miután véget ért, felkaptam a fejem és kimentem biciklizni. csak úgy. De nem bírtam feltekerni egy meredek dombra, így félúton meg kellett állnom. Majd visszafordultam és fénysebességgel száguldottam lefelé. Istenem de felszabadító érzés volt. Majd aztán elfordultam a temető irányába, de rájöttem, hogy arra is domb van, ezért inkább hazamentem. Na de, az iskola előtt szembejött velem egy kisebb gyerekcsapat és majdnem beléjükrohantam, miközben jöttek ki a kapun Alex testvére meg annak a barátai. Istenem az öccse úgy hasonlít rá, hogy majdnem összetévesztettem őket. Senki ne tudja meg azt a halálfélelmet. Két lehetőség előtt álltam: A) vagy az útra figyelek és kikerülöm a gyerekeket. B) tovább bámulom a testvérét, akiről még mindig azt gondoltam hogy Alex és nekirohanok a gyerekeknek. Valahogy sikerült a kettőt összehozni, mert se nem ütöttem el senkit és se nem bámultam a gyereket, csak annyira, hogy lássam nem ő. Szóval eldöntöttem, hogy a bicikli nem az én műfajom és inkább átállok a futásra. Már ma elkezdem szerintem. Ha egy hétig nem jelentkezem, akkor valószínűleg elhaláloztam végkimerülésben.

Eltelt egy hét? Nem jó az időérzékem...

Charlotte — 2014-07-13 16:04:16

Első pont: Nyaralás. Nem akarom bő, összetett mondatokban magyarázni, mert nem akarom ezzel sem magamat, sem másokat fárasztani. Nem mondom, hogy nem volt jó, de nem is volt életem csúcspontja. Egyedül a hotel volt kifogástalan. Vagy nem, mert utolsó nap játszani akartunk a játékteremben de csak elnyelte a pénzünket... ******** játékgép... Azzal elrontotta már az egész napomat, mert ha valamit nem sikerül, akkor ideges leszek, török, zúzok és mindenkinek leordítom a fejét. Ezért az első emeletről, hogy kienngedjek némi feszültséget, felrohantam a 3.-ra. Miből állt a nyaralás? Ittunk, ettünk, olvastunk, fürödtünk, vb-t néztünk és nagggyon sokat lustálkodtunk. Jah, és rájöttem hogy sudoku-mániában szenvedek. Egész idő alatt sudokut fejtettem. A másik, hogy a szállodában volt egy iszonyú helyes pincér. Már csak azt remélem, hogy nem vette észre, hogy őt bámulom... De végülis mindegy, nem? Több mint 400 km-re van tőlem. Második pont: Falunap. Jaj, de vártam már. Úgy vártam, mint nyolcadikos az év elejét. Nem szeretem a falunapokat. Nem szeretem a tömeget. És nem értem miért a mi házunk mellett-előtt kell tartani?! De az idei falunap más volt. Igen, és itt jön képbe egy bizonyos fiúcska és remélem, hogy ez a bizonyos fiúcska nem olvassa a blogomat, de miért is olvasná? Na, vágjunk a lecsóba. (Fúj, anyám megint lecsót készített...) Rávettem magam, és a barátaimmal - nevezzük őket K-nak és E-nek - kimentünk kb. négykor. És ott voltunk majdnem éjfélig. Nem hiszed el? Én se hiszem el. Csak ültünk a sörpadokon és beszélgettünk, nevettünk és ütemre ráztuk a fejünket. Mindenki az Irigy Hónaljmirigyet várta, de hiába. Eltelt negyed óra... Fél óra... Háromnegyed óra.... Ééés végre valahára 10 órakor megérkeztek a színpadra. Engem egyáltalán nem zavart a sok várakozás, ugyanis ellepte a gondolataimat az a bizonyos legény. Igen, és ez a legény 18 éves. Én meg 15. Mindenki érti a szomorúságomat? De nem egy tetovált, rockos, beképzelt selyemfiút kell ideképzelni. Hanem egy kedves, általában szótlan, MAGAS (ez fontos!) és iszonyatosan aranyos fiút. Egy busszal megyünk mindig a városba és ilyenkor olyan fejet vág, mint akinek megölték apját-anyját, holott tudtommal nem árva. És vannak állatai. És ilyenkor eszetekbe ötlik a kérdés: Ez csak álca. Nem is ismered. Honnan tudnád hogy olyan ártatlan? Hát onnan, hogy K-nak az anyja is sokszor beszélget vele, valamint az apjához is jár szakmai tanácsokért, ugyanis asztalos (lesz) és K. nővérével szokott beszélgetni. Beszélgetni... És a nővére szerelmes belé... De még semmi nem történt köztük... Miért nem születtem 3 évvel korábban az úristenit.. És mikor elkezdődött az IHM műsora akkor is hátra pillantgattam, hogy ott áll-e még. És Alexnek hívják. (Alex név jelentése istenek császára. Ő tényleg egy isten. Császár. Király. Felőlem lehetne Anglia királynője, akkor is fájdalmasan jóképű lenne.) Bekövetkezett a lehetetlen. A blog úrnőjének megtetszett egy nagykorú fiú. Ez tragédia. Ráadásul nem meri bejelölni facebookon. Újabb tragédia.

Tönkrement gép - Ez vicc?!

Charlotte — 2014-06-30 21:03:26

A hét sem kezdődhetettt jobban, mint egy hét órai keléssel, nyolc órás busszal befelé a városba, majd bőrig ázva beesni a zeneiskolába hulla fáradtan. Ezután következett a 3 órás próba (5-10 perces szünetekkel), ebéd, utána újra egy másfél óra próba, majd hajókázás a Balatonon. De annyi élvezet volt a napban, hogy a tízóraira kapott meggyel teli tálba hajszálakat raktak, majd megspékeltél szódavízzel, aminek természetesen a tanúja voltam. Ugyanúgy mint annak, amint az egyik tanár belekóstól a szódavízes, hajasmeggybe. Ezután következett a hidegzuhany: hazaértem 7 órakor, korgó nyomorral és minden bajom volt. Nem tagadom, túlreagáltam a dolgot. De ez előfordul, nem? Éppen bekapcsolom szerény laptopomat. Mit látok a képernyőn? Semmit. Mit hallok? Iszonyat idegesítő csippegést. Mi az első reakcióm? Ez meg mi a jó büdös franc? Mi a második reakcióm? ANYA. Harmadik reakció? Mikor veszünk új laptopot? Negyedik reakció? Irány az emeleti gép. Szerintem elég hamar túltettem rajta. Bár elég szarul érzem magam, mert nagyon szerettem az én kis gépemet. Vagy 2-3 éve megvan már, és eddig alig-alig történt vele valami. Most szedjük össze a papírjait, és elakarjuk vinni valami számítógépzseninek hátha kezd vele valamit. Aztán lesz ami lesz. Megmondom őszintén, az jobban fájt volna ha a könyveimből tűntek volna el a betűk. Annyi szerencsém van, hogy még az őskorból fennmaradt számítógépem él. Pedig annyira elakartam vinni a laptopomat a nyaralásra... De ha már azt nem vihetem, viszek helyette 8 könyvet. Egyenlőek az értékek, nem? Ui: A blogomat semmiképp nem akarom feladni emiatt, maximum jó sokáig nem lesz új kinézet. De az meg másodlagos.

Mindenki visszatér a gyökereihez

Charlotte — 2014-06-27 21:54:33

Elkezdődik valami. De be is fejeződik. Köszönöm azoknak akik gondoltak rám, és sikerült a felvételi oda, ahova szerettem volna. Jó végre túllenni rajta, és a beiratkozás is meg volt. Kemény év volt. Elballagtunk. És észrevettem mennyire rohannak az évek. Történtek jó és rossz, szomorú és örömteli pillanatok, de azt gondolom sokkal jobb volt, mint az azelőtti év. Egyrészt a sikeres felvételi, másrészt a kiscicánk születése miatt! Húsvétkor jöttek világra a csöppségek és annyira felemelő pillanat volt. De egyrészt annyira aggódok: az elmúlt napban apám haláláról szólnak az álmaim. Átérzem azt a gyötrő fájdalmat és szomorúságot. Teljesen magamra maradok és mindig csak reménykedek benne, hogy ez álom. Mikor munkába megy, mindig erősen átölelem, utána pedig sírok, pedig ez csak egy álom. De annyiszor gondoltam egy álomra, mint hülyeségre és mégis valami fontosat jelentettek. De a nyár nem csupa szomorúság. Mögöttem van már a budapesti könyvhét, előttem pedig egy zenekari- és egy lovastábor, valamint egy nyaralás, ami remélhetőleg jól sikerül majd. :) Aztán meg elterveztem, hogy a nyáron felkészülök a gimire, ugyanis hallottam egyet s mást a tesiórákról. *Ez egy gyorstalpaló lett volna. Önök Charlotte-ot hallották*

Felvételiig szünet

Charlotte — 2014-01-03 21:29:30

Eldöntöttem, hogy felvételiig (január 18.) mindenképpen szünetbe rakom az oldalt, és meglátjuk hogy utánami lesz. A szóbelik angolból február közepétől lesznek, szóval lehet hogy addig is eltart ez a szünet. De ezekről tájékoztatok majd mindenkit az oldalon. A szilveszter amúgy rettentően jó volt, ettünk, ittunk, horror filmet néztünk, chatrouletteztünk szóval minden volt. Lehet egyszer el is mesélem bővebben. De addig is mindenkinek boldog, sikerekben gazdag újévet kívánok!

Karácsonyi készülődés

Charlotte — 2013-12-24 20:24:10

Az elmúlt napokban leginkább csak Anya készülődött a Karácsonyra nagy bevásárlással, meg sütikészítéssel. Az én kedvencemet a Néger kockát is megsütötte. :3 Apa még múlt héten megvette a karácsonyfát, tegnap beállítottuk a nappaliba, ma pedig Anyával feldíszítettük. Elég nehéz volt felrakni rá a díszeket, mert kicsi és tömör fácska, de azért valamennyire megoldottuk a problémát. A lépcsőre is tettem pár dekorációt, ahogy az elmúlt években is. Délután 3-4 óra fele gondoltam, hogy ki kellene már mozdulnom, nem egész nap csak gépezni. Éppen a hátsó kertben tevékenykedett Apa, úgyhogy kimentem hozzá. Felsétáltam a dombra, és hihetetlen de mindig elgyönyörködöm a tájban, akárhányszor is mászok fel rá. Utána következett, hogy teljesen nekilódultam és lefutottam a dombról, mint kiskoromban.:) Persze megint majdnem kitörtem a bokám, mert a talaj elég hepe-hupás. Kicsit még a macskámmal is játszottam, aztán visszamentem a házba és falatoztam a finom süteményekből. Este még volt egy nagyobb vacsi, ami nálunk szokás és utána még odamentünk a karácsonyfához és végül meggyújtottam a 4 adventi gyertyát. Amúgy én Karácsonyra kaptam 5 könyvet, PC játékot meg fehérneműket. Ti mit kaptatok?:) Boldog karácsonyt Mindenkinek!:)

Csak egy idézet

Charlotte — 2013-12-20 22:42:45

“Mikor rossz napod vagy rossz heted van, mindig gondolj arra: néha a legnehezebbek azok a leckék, amelyek megtapasztalására a lelkünknek a legnagyobb szüksége van. Nem lehetsz boldog, míg nem voltál szomorú, s nem érezheted magad győztesnek addig, amíg nem tudod meg, mit jelent valójában veszíteni.

Karácsonyi könyvbevásárlás - online.

Charlotte — 2013-12-19 22:06:51

Szerintem veletek is sokszor előfordult, hogy ünnepek, szülinapok alkalmával már nem ajándékot, hanem egy kis pénzt adtak a rokonok, hogy majd abból vegyél valamit, mert ők már nem igazán tudják minek örülnél. Rólam pedig köztudott, ha valaki pénzt 'ajándékoz' nekem, azt soha nem fogom elkölteni. (Kivéve vészhelyzetekben.) Született takarékoskodó vagyok. Ezért is hívta fel a nagynénim anyát, hogy megkérdezze mit is vehetnék annak a leányzónak, mert semmi ötlete sincsen és akkor ő is pénzt adna. De én meg nemrég jöttem rá, hogy nem igazán szeretem, ha valaki pénzt ad, mert én az a fajta vagyok aki szereti kivárni, hogy vajon mit kap, szereti bontogatni az ajándékokat és szereti a nagy ajándékokat a karácsonyfa alá rakosgatni. Node, ha pénzt kapsz? A fa alá raksz egy ötezrest? Király. A telefonbeszélgetés után anya odajött hozzám és akkor megbeszéltük, hogy rendelünk könyveket. Egyet anya fizet (imádom érte), kettőt a nagynénim akivel megbeszéltük, és kettőt apa. Ez a nagy könyvvásár annak is köszönhető, hogy végigolvastam a Csontvárost, amit pár hónapja abbahagytam, mert nem igazán hozott lázba. De nagyot hibáztam mikor letettem, ugyanis ott kezdődtek az események, ahol abbahagytam. No, ez a könyv az egyik barátomé így vissza kell majd adnom neki, de addig is megrendeltük a Végzet ereklyéi összes kötetét, kivéve azt az egyet, amelyik csak jövőre jelenik meg magyarul. (A könyveket a Líra könyvesbolt oldalán rendeltük meg.) Véleményem szerint semmi baj sincs az online vásárlással. Én eddig csak könyveket rendeltem neten, mert sokszor előfordult, hogy az a könyv, amit szerettem volna pont nem volt abban a könyvesboltban. És sokszor online még olcsóbb is. (Csak akkor nem, ha drága a szállítási díj, de az már más dolog.) Nemsokára itt a Karácsony, szóval remélem már sokan tudjátok mit adtok rokonaitoknak, szeretteiteknek!:)

„A pénz nem boldogít!”

Charlotte — 2013-12-18 22:15:02

Még tegnap mondtam Apának, milyen jó lenne ha megálmodnám a lottó számokat. Erre Apám megkérdezte, hogy mit kezdenél azzal a sok pénzzel? Azt feleltem, ami először jutott eszembe: vennénk egy lovat. Megdöbbenésemre a válasz az volt: - A főnyeremény nélkül is lehetne lovunk. De jegyezd meg: a pénz nem boldogít... Akkor jutott eszembe mennyire hülye voltam. Megálmodni a lottó számokat, hogy gazdag lehessek? Hogy a kapzsiság megváltoztasson? Hogy megsemmisítve a régi énemet, más emberré váljak? Ennyit nem ér meg. Az igaz barátaimat veszíthetem el. Talán a tanulást is elhanyagolnám, mert a sok pénzzel még sokáig elélnénk. De mi lesz ha egyszer elfogy a pénz? Mi lesz ha nem lesz többé Apa, meg Anya aki ott álljon melettem és támogasson, hogy megvédjen? Addigra talán igaz barátaim sem lesznek. És akkor mihez kezdek? Nem vagyunk gazdagok, de mindenünk megvan amire szükség van. Nincs hatalmas szobám, két férőhelyes franciaággyal. Nincs nagy kijelzőjű tévém, nincs 200 ezer forintos telefonom, nincs IPhoneom, Tabletem vagy akármi. Van egy kis szobám, tele plüssökkel, hatalmas kupival, van egy kis kijelzőjű, 10 éves Samsung tévém és egy laptopom, ami szintén nem új. Bevallom, van egy nagy kijelzőjű Samsung tévé a nappaliban, de csak azért mert a régi tévé tönkrement és úgy gondolták miért is ne vennének ilyet. De mikor Apám mondta, hogy főnyeremény nélkül is lehetne lovunk... Elgondolkodtam. Saját istállónk nincs, se karám, talán bértartásba tarthatnánk. Ez mind megoldható lenne. Ha nem lenne egy kis probléma... Ui: A pénzt sok jó dologra is lehetne használni, például az adományozásra, de lehet hogy sokan a pénz láttán nem törődnének másokkal...

Nincs menekvés

Charlotte — 2013-12-17 20:11:34

Szerencsémre sikerült elkapnom valami betegséget. Reggel fél hatkor (mikor anyuék elmentek) akkor éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. De gondoltam biztos még korán van, beképzelem. De fél hétkor, mikor készülődtem éreztem, hogy mindehol fáj, és szószerint azt hittem megfulladok. Tiszta forró voltam, és mondtam tesómnak hívja föl anyát mert a telefonom egyenlege 0, ugyanis 11.-én lejárt az egyenlegem.xd Szóval otthon maradtam és fél 1 körül mentünk orvoshoz. Aztán úgy döntöttünk, hogy akkor már egész héten nem megyek, úgyhogy a tegnapi nap volt az utolsó iskolai napom 2013-ban.:D Az az érdekes, hogy még Vasárnap kértem az Úristent, hogy most az egyszer had legyek beteg, mert semmihez nem volt kedvem. Hétfő reggel nem volt semmi bajom, aztán úgy látszik ma reggelre eljutott a kérésem az Istenhez.xd Persze az a tippem, hogy akkor kaphattam el valamit, mikor barátaimmal egymás után ittunk egy üvegből. Mindegy, de azért remélem Szilveszterre jobban leszek, nem úgy mint kb. 5 éve, mikor 2 hétig iszonyatbeteg voltam. Szinte újrakellett tanulnom járni, mert az izmaim a sok ágyban töltött idő után teljesen legyengültek. Plusz rengeteg kilót fogytam, ami nagyon rossz volt, főleg hogymár akkor is elég soványka gyerek voltam. Most ennyi lett volna, de szerintem holnap is jelentkezek.:) Ui: Végre végignézhetem a Mentalistát az RTL klubbon és nem kell korán lefeküdnöm. *-*

Nem az igazi, de nem bántam meg

Charlotte — 2013-12-15 20:18:25

Nah sziasztok! Bocsánat, megint csak 1 hét elmúltával tudtam jönni, bár ha tegnap erőt vettem volna magamon, akkor lett volna akkor is bejegyzés. De az a helyzet, hogy még Hétfőn vagy Kedden mondta a tesóm, hogy teljesen biztos abban, hogy a laptopom nem fogja elbírni a Tomb Raider 2013-as verzióját. (Sajnos ez már bennem volt, hogy valószínűleg nem tudok rajta majd játszani, mert egy elég összetett játékról van szó, és elég magasak a rendszerkövetelmények, csak nem akartam bevallani magamnak) Ezután kicsit letörtem, mert igazán szerettem volna játszani vele. De ekkor a tesóm előállt azzal a hírrel, hogy talált egy olyan PC játékot a neten, amiben megtalálható 9 korábbi Tomb Raider játék és csak 3500 Ft postaköltséggel együtt. Megrendeltük Csütörtökön és Pénteken már ki is hozták. Amúgy nagyon jó, meg minden csak a Tomb Raider Anniversary, Legend és az Underworld ragadott magával, leginkább a grafika miatt és hogy könnyebben lehet irányítani. De mondjuk a Tomb Raider I 1996-os asszem, szóval nem várhatunk csúcsgrafikát.xd A pénteki napom hihetetlenül hosszúnak tűnt, és ha már belegondoltam is fárasztó volt, mert annyira nem voltam kedvem semmihez. A fél hatkor kelés már eleve nem volt valami vonzó, de meglepetésemre nagyon kipihentnek éreztem magam. ^^ (Lehet igaz, hogyha nem TV-nél alszol el, akkor jobban tudsz aludni?) Első két óránk elmaradt fogorvos miatt a suliban, mert direkt húztuk az időt, hogy elmaradjon az angol és az irodalom. Ezután matekon se csináltunk semmit, mert akkor a másik osztály hiányzott. Utána már csak föci volt, és indultunk is a barátnőmmel angol különórára. Ott a tanár már látta rajtam, hogy úgy néz ki mint egy hulla és csinált nekem kávét, amibe csilis táblacsokit tettünk. xd Az óra után visszakellett sétálnom a suiba egy 1 órás hegedűóra miatt. Ennek negyed ötkor volt vége, de a zenekari próba csak negyed hatkor kezdődött így még maradtam a suliba. A próbán csak 8-an voltunk, pedig jövőhét szerdán fellépünk a templomba. Szóval negyed 8 volt, mire hazaértem... Kemény egy nap volt.:D

Kívánságlista

Charlotte — 2013-12-08 20:45:00

Így karácsony alkalmával felmerül a kérdés, hogy mit szeretnénk látni a fa alatt. Ebben az évben nem kérek egy hűha nagy dolgot, mert nyáron festették a házat, kaptam új bútorokat meg új párnát és vonót a hegedűmhöz. De azért olyan az emberi természet, hogy mindig többet és többet akar, mégha nem is mondja ki. De én ebben a bejegyzésben szeretném leírni, hogy miket szeretnék a közejövőben és mit karácsonyra. :) (A számozás semmit nem jelent, nálam mindegyik ugyanakkora öröm lenne) 1. ZTE Blade III telefonomra egy 'díszes' hátlapot. Ebayen 3000 Ft-ért is lehet kapni, de anyámék nem engedik, mert ők nem igazán bíznak az ilyen internetes vásárlásban. [kép] 2. Pulóver. *-* Én élek-halok a pulóverekért, főként télen mert akkor sokkal jobban szeretem a kardigánnál. Nem tudom, hogy a pulóver az én stílusom-e, de imádom hordani őket és eddig soha nem kaptam negatív visszajelzést. Azonban a pulóver toplistámon ez az igazi kedvenc. 3. A harmadik amit szintén szeretnék, az egy Kanji minta a falamra. Ezt az ötletemet még soha nem említettem senkinek, de mivel nagy Japán rajongó vagyok, ezért azt szeretném ha a szobámba lenne egy hatalmas minta, ami mindig emlékeztetne a felkelő nap országára. 4. Rólam nem sokan tudják, de imádom az ékszereket, ezen belül a nyakláncokat és a fülbevalókat. Ezért is kedvenc oldalam a kincsesdoboz.hu, ahol rengeteg gyönyörű dolog van. Már régóta tervezem, hogy rendelek párat: gyöngyös angel nyaklánc, fényképezős nyaklánc, fecskés virágos nyaklánc, katicás-, tengericsillagos- és rénszarvasos fülbevaló. 5. És most következik az a 'dolog', amit karácsonyra kérek/szeretnék. Ez egy PC játék, és ez év nyarán futott be és elég nagy sikere lett, ezért lehet hogy közületek is sokan ismerik. Ez a Tomb Raider. Amióta egyik barátnőmmel néztünk róla gameplay-eket, nagy rajongója lettem. Észre se vettem, de a boltok polcain már azt nézegettem, hogy mennyiért lehet kapni. Az eddigi legdrágább amit láttam, az kb. 8000 Ft volt, de lehet így karácsony környékén lesznek nagy leárazások. De a féltesómnak is megvan a játék, viszont valami kóddal már feltelepítette az övére, és így már csak az ő gépén lehet vele játszani. Ezért mondta, hogy akkor megrendelhetné nekem ha kifizetem. De mivel Apám utálja a féltesómat, így majd azt kell mondanom hogy én rendelem meg.xd Ha esetleg valaki kiváncsi lenne a Tomb Raider 2013-as PC játékra látogasson el erre az oldalra. Figyelmetekbe ajánlom a képgalériát. :3

Csúcspont

Charlotte — 2013-12-07 22:53:46

Mint láthatjátok új design került fel az oldalra, ami nekem jelen pillanatban nagyon tetszik. :) Egyenlőre még nem tervezem a téli kinézetet, hideg színekkel, elég mindenkinek/nekünk fagyoskodni ottkint. De persze karácsonyra már mindenképpen lesz valami kis ünnepi, vagy téli hangulat. Várom a kinézettel kapcsolatos véleményeket, kritikákat!:) Másik amit még ma leszerettem volna írni, hogy remélem mindenki túlélte a mai napot. Engem személy szerint nem igazán rengetett meg, rosszabra számítottam. Amint hazaértem ebédeltem, majd beültem a gép elé és kisebb-hoszabb szünetekkel kerestem a kinézethez a háttérképet, mindenféle betűtípust, hozzáíllő színeket, szóval bármennyire is egyszerűnek tűnhet első ránézésre a design, az összerakása bonyolult dolog volt, hogy minden klappoljon. Amúgy tegnap nem igazán érdekelt, hogy másnap suli van, mert én pénteken nem fogok lefeküdni 10 órakor. Az kizárt. Szerencsémre Youtube-on éppen Szefi élőadásba közvetített, szóval egyáltalán nem unatkoztam.:D Közérdekű közlemény ~ Kikerültünk a Portálajánlóba. Hihetetlen öröm számomra, ezért is próbáltam valami jó kis design-ot összehozni.^^

Elmarad a pihi

Charlotte — 2013-12-06 19:42:02

Miért kell pont holnap suliba menni? Uram, miért? Elméletileg holnap munkanap van, szóval mindenkinek menni kell a dolgára, de gyakorlatilag anyámék se mennek holnap mert ők már ledolgozták valamikor. (Anyám elmagyarázta, csak hát nem igazán figyeltem oda.) Ráadásul a bunkó tanárok még házit is adnak... Már csak azt remélem, hogy nem vetemednek arra hogy feleltessenek. Matek 2 feladat volt, irodalomból 3 kidolgozós valami + angol egy csomó szó, szókapcsolat. Amúgy én most bevallom, hogy hülye vagyok. Egészen máig, a hegedű óra elejéig abban a hitben éltem, hogy ma csak egy nagy próba lesz a zenesuliba, egy Mikulás estére. Kérdeztem is a tanáromat, hogy mennyi idő lesz a próba, mert mennem kell a buszra. Azt mondja erre, hogy akkor nem jössz a Mikulás estére? A fejemben pedig megjelent a nagy kérdőjelecske. WAT? Há' mondom jólvan, nem gyakoroltam semmit. Ennek ellenére itt vagyok, élek és írogatok. (De mondjuk nekem is nagy a logikám, mert a mikulás est mikor lenne, ha nem Mikulás napján?...) És ha hiszitek, ha nem kaptam csokikat, de virgácsot egyet se!:D Reggel, háromnegyed hatkor, mikor keltem fel ott volt az ágyam mellett a széken egy nagy Merci mikulásos csoki + egy boci csoki. Ettől olyan jó kedvem lett, hogy már jól kezdődött a reggel. (Persze azonnal rájöttem hogy csak Anya tehette oda, mert ő már fél hatkor elment dolgozni.) De Anyukám rossz volt és az irodába a munkatársai megajándékozták egy kis virgáccsal. :D

Csapongó érzések

Charlotte — 2013-12-03 20:59:06

A srác, (nevezzük R.-nek) akibe bele vagyok zúgva sokszor kelt bennem kettős érzés. Hogy megmagyarázzam, felhozok egy kis példát. Sajnos a történelem órák iszonyat unalmasak tudnak lenni és azok is általában és R. az elmúlt órák során állandóan telefonozik. Ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy mi lesz ha meglátja a tanár, hiszen ott ül az első sorban? Emellett a szabályok elég szigorúak, és az osztályfőnökünk is épp eléggé haragszik a fiúkra, nem kellene még egy ilyen húzással felpöckölni az idegeit. Szóval a lényeg, hogy féltem. De sok már történetet is felhozhatnék, de erre most nincs idő. Ma, éppen 3. órára csöngettek be és rohantam fel az emeletre a tanteremhez. Nyitottam ki az ajtót mikor ott hevert a lábaim előtt az egyik fiú osztálytársam - nevezzük F.-nek. Róla tudniillik, hogy ritka perverz állat, olyat amilyet nem mindenhol lehet találni, szóval nagy érték az osztály számára olyan szempontból, hogy nagyszerűen feltudja dobni az unalmas tanórákat. Visszatérve. Iszonyat megijedtem, de ő csak vigyorgott és azt kérdezte, hogy jön-e már a tanár. Én meg csak azt hajtogattam, hogy a picsába... Ezek után többször meggondolom, hogy hogy lépek be azon az ajtón.

Nicsak, hol van a szülinapos?:D

Charlotte — 2013-12-01 21:21:09

Boldog szülinapot Charlotte. :3 Tudom egy egoista barom vagyok, de iszonyat jól érzem magam. Lala:D Lehet holnap majd írok valamit, de mára már csak a sulicuccok összepakolása és az alvás marad.!^^

Rátaláltam önmagamra.

Charlotte — 2013-11-29 22:59:24

Egy barátomtól kaptam néhány tanácsot szerelem témában (ez úton is köszönöm) és nagyon igyekszek. De emellett azt érzem, hogy most érzem igazán jól magam a bőrömben. Mert felteszem a kérdést. Ki szeretne egy olyan barátnőt, aki folyton csak elmenekül az emberektől, szomorkodik és a kisugárzása is taszító? Ehelyett már sokat mosolygok, nevetek és próbálok a körülöttem lévők arcára is mosolyt csalni. De még mindig van egy kis dolog az életemben ami nem teljes, de idővel múlni fog és úgy döntöttem, hogy az összes közelében töltött időt ki fogom használni. Lehet, hogy hülyeség, de mivel vasárnap szülinapom van (:P), abban reménykedek, hogy hétfőn kapok tőle egy kis boldog szülinapi kívánságot. Vagy ha rám mosolyog... Amúgy a kóla és a chips istene csak azért sem akar békén hagyni. Már a tököm tele van, hogy a barátnőm ott eszi előttem a chips-et, persze ő megkínált de én elmondtam neki, hogy nem eszem blabla. Ebből volt egy kis balhé, de 1 perc és már kacagás volt'. A tesóm meg ma megkezdte a kólát és még van benne egy pohárnyi, amit nem bír meginni senki. Hát mondom, mindenki engem akar kínozni?! De ellenálltam, és azt mondogattam magamban, hogy nem azért bírtam ki ilyen sokáig, hogy majd gy kis kóla kifogjon rajtam. (Persze szilveszterkor mindenképpen kell kóla, de az nem árt meg:D) A matek tz-t még nem kaptuk ki, de szerintem egy négyes szintre azért megírtam. Vagyis reménykedek... Ui: Holnap ismét elmesélem mi történt egy újabb gimnáziumi nyílt napon, nah meg hogy milyen csodálatos dolgokat láttam. :D

I'm going to be sick...

Charlotte — 2013-11-24 18:29:54

Elmesélek egy nagyon rövid történetet, ami még kb. 1 hónapja történt. Csütörtök vagy Péntek lehetett, mikor a buszra vártam az állomáson és ugyanahhoz a buszváróhoz ült le 2 csaj ahova én. 20 év körüliek lehettek, de oly szinten ki voltak sminkelve rikító vörös rúzzsal, hogy először azt képzeltem az utcasarokról jöttek. Barátnők lehettek, de csak arról bírtak beszélni, hogy ki mit visel, meg hogy milyen hülyén áll neki blabla. Még szerencse, hogy éppen jött a busz, és azon nyomban felálltam és felszálltam a buszra, mert különben elhánytam volna magam. Annyira rühellem az ilyen fajta lányokat, mikor pont hogy ők viseltek olyan ruhákat, amikről még én is megtudom állapítani, hogy szar összeállítás... Amúgy meg pont jövőhét vasárnap fogok megszületni 5.45 perckor. Csak az a baj, hogy nem tudom mit kérjek. Nagyon szeretnék egy PC játékot, de az már megvan a féltesómnak és az totál hülyeség lenne, ha én is megvenném. Nagyon szeretnék pár ékszert, meg ruhát, de szerintem mindenkitől azt fogok kapni, szóval inkább nem kérek. Ezért a legalapvetőbb egy könyv. Már rég szeretnék (és ki is néztem) egy angol könyvet ami szóbeli és írásbeli nyelvizsgára készít fel; tökéletes egy szóbeli meghallgatásra is :) Most elköszönök, de szurkoljatok nekem holnap 2. órába. ¬.¬ matek tz....

Ismerkedés.

Charlotte — 2013-11-23 19:46:18

Tegnap pénteken voltam egy nyílt napon a gimnáziumban, és iszonyúan tetszett minden és igazán elbizonytalanodtam azzal kapcsolatban, hogy oroszt akarok-e második nyelvként tanulni, mert a francia és az olasz is nagyon megtetszett. Mikor beléptem a gimibe, akkor először megkérdezték hogy a humán vagy a reál-ra "akarok" menni; persze a humánt válaszoltam, mert azon belül mutatták be a nyelveket is. A humán csoportban is volt legalább 3 csoport, mert annyian voltunk. Egy csoportban biztos olt vagy 20 ember. Persze közülük olyan is lesz aki mondjuk biológia tagozatra megy, vagy német nyelvi osztályba, de még akkor is ott van az a 30-40 ember + akik még nem jöttek el a nyílt napra. Ha a 7. év végi és 8. félévi jegyeimet nézik akkor remélhetőleg megkapom a max. pontszámot, talán még a magyar felvételit is szépen megírom, de a matek és az angol szóbeli... Kezdek parázni. Miután vége lett, mindenki kiment a suli elé; beszélgettek és várták a szüleiket. Köztük én is, s miközben egyedül vártam, odajött hozzám egy lány, aki a nyelvi előkészítőre is jár. Megkérdezte, hogy tetszett-e a nyílt nap, meg látta, hogy hegedűt cipelek és megkérdezte, hogy mióta zenélek és végül én is megtudtam hogy 5 éve gitározik. Utána mondta, hogy nyugodtan menjek oda hozzájuk (mert többen voltak, csak ő jött oda hozzám), de aztán pont hívott anya és mentünk a buszra, ezért nem tudtam odamenni. Nagyon kedves meg aranyos volt, csak eléggé meglepett, mert nem szoktak odajönni hozzám. Hogyha felvennének angol nyelvi tagozatra, remélem ilyen osztálytársaim lesznek és nem olyan utcasarokra (már bocsánat) valók, akik lehet hogy csak protekcióval kerülnek be a suliba... Ez a kis történet eléggé estimesére sikeredett. Most pedig búcsúzok. Jóéjt! ^^

Most akkor mivan?!

Charlotte — 2013-11-14 18:57:02

Nem tudom mi folyik körülöttem. Az érzéseim ide-oda csaponganak, és egyszerűen semmi állandó helyzet nincs. Mindig történik valami, amitől más ember leszek. Megváltozik minden ami bennem van, és formál egy másik emberré. Van egy srác. Gondolom most mindenki úgy meglepődött, hogy hátraesett a széken. Nem tudom mit érzek iránta. Régebben volt valami viszonzott szerelem, de megtudtam pár dolgot és akkor úgy döntöttem, hogy akkor vele nem. De azóta már legalább 1 év eltelt. Lehet, hogy ez csak egy gyerekkori szerelem, de még soha nem éreztem ehhez foghatót. Biztos már sokan éreztétek, hogy nem bírtok elszakadni tőle, lelkileg. Ha ránézek, akkor megáll a világ. És akkor van szar helyzet ha visszanéz. És ilyenkor szó szerint kiráz a hideg és rögtön elkapom a tekintetem. Nem akarom, hogy lássa, mert nem tudom mit érez. Olyan nehéz. De persze ezt nem mondhatom el neki, hogy mit érzek még mindig iránta. Ugyanis ha a válasz egy egyenes nem lenne, bennem egy világ törne össze és ekkora csalódást csak úgy tudok elkerülni, ha magamban tartom az érzéseket. Azonban volt, hogy én vettem észre, hogy néz. Ilyenkor visszanéztem. És most fogalmam sincs, mi is van egyáltalán. Most akkor ő is érez valamit vagy ez az egész reménytelen? Szóval, most ott tartunk, hogy sehol. Ritka szar helyzetbe kerültem, nem is beszélve még a mindennapi piti dolgaimról. Már csak abban reménykedek, hogy egy csoda folytán kitörlődik az emlékeimből; mert barátként nem bírok rátekinteni az hétszentség. Ui: Holnap nem megyek suliba, nyílt nap meg óralátogatás miatt, viszont du. lesz ultrahang amin megint megvizsgálják a pajzsmirigyem aztán utána meg lesz a színházba ilyen bemutató, ahol az iskolák mutatkoznak be. ^^

Túléltük a hetet!

Charlotte — 2013-11-09 19:53:02

Egész héten nem írtam, és igazából vannak kifogásaim, de nem hiszem, hogy sokaka érdekelne az a szöveg, hogy 'hát rohadt sokat kellett tanulni, blabla'. Hétfő. Szentmise a sulival. Mi kísértük át az elsősöket. De azok mennyire nem bírnak magukkal, még most is keresztet vetek, hogy túléltem... Állandóan csak ment a duma, és nem bírtak a seggükön maradni. Kedd. Doga matekból. Kipipálva, ötös. Szerda. Volt nyelvi előkészítő a gimnáziumban, és eddig 1-2 emberben találtam meg az igazi vetélytársat, szóval ma is egész nap matek felvételi szarokat oldottam, meg tanultam angolt is. De az a fránya folyamatos múlt... Csütörtök. Igazából annyi volt, hogy ezen a napon matek volt a gimibe és agyilag teljesen levoltam épülve. =hulla. Péntek. PÉNTEK. Matekon nem volt kréte ezért nem mentünk tovább az anyaggal. Nagyon fasza volt, egész órán feladatokat csináltunk a tankönyvből, de még mindig jobb mintha írtunk volna. Amúgy ti is hallottátok, hogy Bozsek Márk kilépett az X-faktorból és helyette visszajönnek a ByTheWay tagjai? Erre csak az volt a reakcióm, hogy wtf. De tényleg. Az tény, hogy a ByTheWay nagy kedvencem volt, de egy kis hang azt súgja bennem, hogy talán Márk nem magától lépett ki. (?) Mert azért a ByTheWay talán a legnagyobb esélyes volt, és kiestek... Mindegy, lehet hogy csak én vagyok ennyire paranoiás. Amúgy meg elvileg jövő márciusba megint lesz valami világvége, de már a tököm tele van, hogy állandóan mondják, hogy megfogunk halni. Ha valaki tényleg elhiszi ezt a szarságot, akkor gyorsan tegye meg amit még életében meg akart csinálni és akkor fel lesz készülve a világvégére. Ennyi. Engem teljesen hidegen hagynak ezek; szerintem mi fogjuk magunkat elpusztítani a globális felmelegedéssel.

Gondolatok.

Charlotte — 2013-11-03 13:52:44

Hello everybody! Csapjunk a lovak közé. Én ezt nem fogom sokáig bírni. Lelkileg kikészültem, s csak egy csoda menthet meg. Bár büszke vagyok magamra, hogy ilyen sokáig talpon tudok maradni és kizárni a külvilágot. If you win, you live. If you lose, you die. If you don't fight, you won't win. Mindig ezzel emlékeztetem magam arra, hogy nem azért vagyok most ott, ahol vagyok, hogy megint feladjam. Sokszor összetört már a mécses, és bizony nem akarok arra az időszakra visszaemlékezni, mikor senki nem állt mellettem, csak magam voltam. Azóta szereztem barátokat, és őszintén remélem, hogy ők igaz barátok. Mostanában annyi minden dolog összejött, hogy már azt sem tudom mi van egyáltalán. Ma lesz vége az őszi szünetnek, a tanulásnak most kezdtem neki, a felvételiig 2 hónap van vissza, a barátnőm szülinapjára nem is tudom mit készítsek. Nah meg az én szülinapom is hamarosan itt van. Már 1 hónap sincs vissza. A tavaszi Mondocon-t meg majdnem elfelejtettem. Eldöntöttem már pár hete, hogy készítek Rivaille cosplayt, de még a legfontosabbak sincsenek meg. Nem tudom, hogy fogom összehozni a dolgokat, de voltam már rosszabb helyzetben is. Szóval majd kitalálok valamit... Amúgy meg sokszor nem találom a helyem, még itt a blogos világban se. 14 éves leszek, de a blogírók többsége már elmúlt 16. Ezért néha úgy érzem, hogy hülyeség lenne bármit is írni a szerkesztőnek hiszen ő úgyis többet megélt már, és én fiatalabb létemre mit is tudhatnék még az életről. De gyorsan elszoktam hessegetni az ilyen ostoba gondolataimat, mert ezzel csak magamnak ártok.

Szellemek. Léteznek?

Charlotte — 2013-10-31 19:43:38

Így halloween kapcsán előtérbe kerül ez a szellemes téma. Ha tőlem kérdezi valaki, hogy hiszel-e a szellemekben, azt válaszolom: igen. Sajnos én eléggé hiszek mindenféle természetfeletti dologban, így a szellemekben is. Bár se Anyukámat, se Apukámat nem igazán érdeklik az ilyenek. Szerintem, amit nem ismerünk, arra ne vágjuk rá azonnal, hogy nem létezik. Persze könnyebb úgy élni, hogy nem gondolkozunk el ezen a dolgon. Kisgyerekként, mindenki fehérleples alakként képzeli el a szellemeket, pedig ez csak egy legenda, ami onnan ered, hogy a halottakat fehér lepelben temetik el. Régen barátokkal gondolkoztunk a témán, hogy akkor vannak jó és rossz szellemek? Arra jutottunk, hogy a jók azért maradnak a Földön, hogy vigyázzanak ránk, figyelemmel kísérjenek minket, s ezek általában közeli barátaink, rokonaink. A rosszak egyértelműen olyan emberek, akik talán bosszút állni maradtak itt. Persze ezekre a következtetésseket mi vontuk le, szóval nem tudom, hogy van-e valami valóságalapja. A szellemidézésről. Én megmondom őszintén soha nem próbáltam, s nem is igazán szeretném. Sok helyen lehet olvasni, hogy ez hatalmas veszély, ha bolygatod a szellemeket. Szerintem nem éri meg kipróbálni, ugyanis ha a szellemek megakarnak mutatkozni akkor úgyis megfogják tenni - gondolom én. Emlékszem, hogy pár éve a Fókuszban készítettek egy olyan riportot, amibe azt próbálták kideríteni, hogy a szellemek tárgyakba, vagy plüssökbe is 'benne vannak'. Végül nem jutottak semmire, de ezután én is elgondolkoztam kicsit ezen a dolgon. Azt még hozzátenném, hogy a múltkor hallottam valakitől, hogy állítólag, ha egy állat a semmibe mered, mozdulatlanul akkor szellemet lát. Egy másik, hogy a kisbabák, kisgyerekek megérzik a szellemek jelenlétét. Ez utóbbiban eléggé hiszek. :) Mindenesetre annyit mondok, hogy ne söpörjük a szőnyeg alá az ilyen természetfeletti dolgokat. Persze az én agyam se egész nap ezen pörög, de elfogadtam, hogy vannak olyan dolgok, amiket talán soha nem fogunk megérteni emberi voltunkban. Amúgy meg mindenkinek Dermesztő Halloween-t!:D

Do you like coffee with chocolate?

Charlotte — 2013-10-30 18:05:59

Csókolom. Az van, hogy 9-es busszal bementem a városba, barátnőmék jöttek értem és elvittek hozzájuk, hogy majd együtt mehessünk angolra. Persze, hogy mindketten akkor kezdtünk neki a házinak:D A kistesója először nem ismert meg, de aztán összebarátkoztunk. Nagyon kis aranyos. Utána szókeresőztünk a telómon és ott szenvedtünk, mert nem találtunk szavakat, erre a 2 éves tesója kezébe veszi a telefont és kirak egy szót. Hát azon besírtam:D Angolon pedig kaptunk kávét, kis kakaóporral és isteni. B.nőmnek alig hagytam. Szóval szerintem megszerettem a kávét. Amúgy nagyon örültem ennek a napnak, mert végre jókat tudtunk beszélgetni; a suliban nem igazán van időm vele beszélgetni. Ő a legjobb barátnőm és lassan kezdtem azt érezni, hogy már nem is vagyunk olyan jó barátnők. Ez nagyon kétségbeejtő érzés volt, ami állandóan kísértett, s nem hagyott nyugodni. Mi, akik állandóan együtt voltunk, mindenhova együtt mentünk, a szarban is együtt voltunk. Mindenhol tesóknak néztek bennünket, pedig pont, hogy az ellentetje vagyok. Amúgy holnap lesz halloween, és igazából én nem igazán szoktam ''megünnepelni'', de lehet hogy csinálok pár dekorációt. :) Holnapra várható egy hosszabb cikk, ami nem a napomról szól, mint az eddigiek. “It was like a nightmare, it's painful for me, because nobody wants to die too fast, remember the day of grief, now it's strange for me. I could see you face; I could hear your voice...

Try & knock me down but I'm still standing;

Charlotte — 2013-10-29 17:46:13

“Try & knock me down but I'm still standing, Try & knock me down but I'm still here; you will fade away but I won't disappear, cause I'm not going anywhere... Ezek a sorok cikáznak a fejemben múlt éjszaka óta. Egy dalnak a sorai, amelyeket már legalább egy milliószor meghallgattam és még most se tudom megunni. Tegnap este volt az a bizonyos bejegyzésem.. Eléggé a padlón voltam, de azóta valamelyest helyrejött a lelki állapotom. Sokat köszönhetek azoknak az embereknek, akik pár szóban bíztattak, de nekem ez a pár szó, mondat rengeteget jelentett és ezúton is nagyon köszönöm! Soha nem fogom elfelejteni őket. :) Másrészt az is sokat segített, hogy rajzoltam. Nem lettek mesterművek, de múlt este óta 3 rajzom is született. Nem vagyok őstehetség, de egy óvódásnál talán már jobban rajzolok. (Azt hiszem, most sietőre fogom a bejegyzést, mert még van házim angol különórára. :D Még szünetbe sincs nyugtom.) Próbálom elterelni a figyelmemet erről a lovaglásos dologról, és optimistán gondolkodni. Gondolkodtom és arra jutottam, hogy mozgás. Itt a bizonyítéka micsoda bölcs vagyok, már 3 bölcsesség fogam is nő, szóval ennyi. :D Mivel semmi sportolási lehetőség nincs a faluban, maximum kert kapálás, ásás, fűnyírás nah meg az elmaradhatatlan favágás így tél közeledtével. Szóval felkutattam az egész házat, és találtam ugrókötelet. Mindenkinek ajánlom. Egyszerűen imádtam. Elfelejtettem mennyire jó ugrókötelezni. (Már aki tud..:D) A mai nap lényege, hogy elmentünk az eredményekért a kórházba és a számok azt mutatták, hogy a pajzsmirigyem nincs alulműködve, se túlműködve, bár eléggé súrólja az alsó értékhatárt. Van pár rublika amit becsillagoztak, de nem vészes, szóval huu:D Utána meg fogorvoshoz mentünk és végre betömték a fogamat. Nagyjából ennyi, mert még gyorsan meg kell csinálnom a házimat angolkülönórára szóval, bye guys! :D

...semmi se sikerül.

Charlotte — 2013-10-28 18:24:09

A tegnapi Budapesti élményekről most nem igazán van kedvem regélni sorokon keresztül, de annyit mondok, hogy nagyon jó volt minden és szeretnék újra visszamenni. Igen. Megint. És megint. Hiába mondom apának, hogy vigyen el lovagolni, ő azt mondja, hogy majd nyáron. Persze nem könyörgök neki, mert nem vagyok az a fajta. Miért nem ért meg senki?! Miért nem fogja fel senki, hogy nekem az életem a lovaglás?! Miért nem fogja fel senki... Már senki sem hall. Senkit nem érdekel, hogy én mit akarok. Csak tanulj szépen gyermekem. Ezalatt a 2 hónap alatt annyit küzdöttem az iskolával, a tanulással. És most ez a hála. Persze, már megszoktam, hogy levagyok szarva. Ott vannak a barátaim, de ők sem tudnak mindent megoldani. Ilyenkor persze mindig keresek megoldásokat, de minden hiába. Most itt van a szünet, de érzem a nyomást a vállamon, hogy nem sokára felvételizek. Egy gonddal több. Annyira szeretnék ilyenkor olyan világba élni, ahol nincsenek gondok. Nincsenek problémák. Nincsenek harcok. De sajnos a valóság nem ilyen. A valóságban semmi sem jó. Jön egy boldog pillanat, hogy azt kövesse a pokol, amely eltipor. Ehhez tudnám hasonlítani az életemet. Sokszor kérdezem Istent, hogy miért büntet? Mit tettem, hogy nekem nem sikerül semmi? Próbálok változtatni az életmódomon, próbálok jól teljesíteni az iskolában, s próbálok mindenki hasznára lenni. Akkor mégis miért? De az tartja bennem a lelket, hogy ennyi pokol után, talán nekem is megadatik egy kis boldogság. Nem érdekel ha csak egy percig tart. Szeretném újra megismerni azt a felszabadult boldogságot, amit már egy jó ideje nem éreztem. Csak egy percre... kérlek.. “Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg , amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké...

grumpy cat & rivaille

Charlotte — 2013-10-26 19:56:13

Beszartam gyerekek. Nem tudom mit szívtam, de ezen a képen már egy órája sírok. Azt hiszem nyugtató kéne...

The versatile blogger

Charlotte — 2013-10-26 14:00:46

Kaptam egy díjat amélie-től, amit nagyon köszönök neki!:) A szabályok: 1. Helyezd el a díjat az oldaladon! 2. Linkeld azt, aki jelölt téged! 3. Jelölj te is blogokat a díjra! 4. Erőltesd a jelöltjeidet a díjról! 5. Írj 7 dolgot magadról! Kiszemeltjeim: Pandora és Jane 7, eddig még nem tudott tény rólam: 1. Ebben az évben lesz 6 éve,hogy hegedűlök. Jövőre sem szeretném abbahagyni, hiszen nagyon szeretem. Csak azok a fránya gyakorlások. :D 2. Arachnophobia-s, azaz pókfóbiás vagyok. Betegesen félek tőlük, de ez kiskoromban még nem igazán volt felismerhető. Pár éve kezdődött a pókoktól való rettegésem, és már odáig fajult, hogy leütni se merem őket, s nem egyszer volt, hogy éjszaka a szüleimet is felébresztettem miatta, hogy üssék már le. 3. Rengetegszer megtörtént már, hogy megálmodtam dolgokat, vagy olyan helyeken támadt deja vu érzésem, ahol azelőtt még soha a büdös életbe nem jártam. Egyik eset volt, mikor előreláttam, hogy felelni fogok töriből, s ezért reggel, és még a suliban is azt tanultam. Végül utolsó órában valóban feleltem belőle ötösre, de ez egyes is lehetett volna... 4. Imádok új nyelveket tanulni, s általánosságban az összes nyelvet szeretem, de nem igazán van lehetőségem olyan nyelvet tanulni mint például japán, finn vagy svéd. 5. Harmadikos korom óta szemüveges vagyok és borzasztóan rossz a szemem, de a jobbal egy kicsivel élesebben látok. Még soha nem csúfoltak miatta, így igazán rossz tapasztalataim még nem voltak. 6. Rengeteg kacatom van, ugyanis ami megtetszik valahol (pl. otthon valami szép doboz) azt kisajátítom magamnak. Persze később a kukába végzi, mert nem tudom mire felhasználni. 7. Legnagyobb álmom, hogy egyszer egy hatalmas tanyán éljek, messze a nagy várostól, közel a természethez. Lennének tyúkjaim, kecskéim, lovaim. Engem ez vonz, nem a nagyvárosi élet.

Az utolsó...

Charlotte — 2013-10-25 22:17:57

Sziasztok! Ma elég hosszú napom volt, ugyanis barátnőmmel mentünk a hatos busszal 0. órára angol 'felvételi előkészítőre.' (?) Én komolyan majdnem megfojtottam, hát úgy üvölt azon a kihalt utcán, már annak a határán voltam, hogy kitépek egy fűcsomót és betömöm a szájába. De őt így szeretjük. :) Amúgy meg az egész nap megint egy nagy semmi volt. Alig vártam, hogy kicsöngessenek az 5. óráról, hogy mehessek végre kajálni, utána meg a legjobb barátnőmmel D.-vel angol különórára. Annak 2-kor vége volt, a hegedűm pedig negyed négykor kezdődött. Végre megjött az új párna és a vonó is amit rendeltünk Németországból (zenesulin keresztül) és imádom. *-* Már csak egy jó kis hegedű kellene, meg tok és mindenem meglenne. De azért ez a két dolog is 106 euro... Szerintem megvolt a karácsonyi ajándékom. 3/4 ötös busszal hazaszolgáltattam magam, majd lehánytam a táskát és leültem kockulni. Látszik mekkora értelem volt az egész nap. Jah, meg Vasárnap megyek Budapestre, mert Zenesuliból páran megyünk az Operába megnézni valamit. Utána meg kicsit még sétálgatunk, nézelődünk, kajálunk aztán már jövünk is haza. :/ De akkor még mindig ott lesz az őszi szünet. Utolsó általános iskolai őszi szünetem. (bár ha megbukok akkor nem az utolsó.xd) Most viszont megyek, mert olyan vagyok mint a mosott szar. Ui: Kaptam egy díjat amélie-től (nagyon köszönöm!), amit meg is írtam viszont nem mentette el szóval majd holnap újraírom. ><

Rendesen zárjuk a napot:3

Charlotte — 2013-10-23 17:43:28

Végre felkerült az új kinézet, kicsit ősziesebb formában. Az oldal felépítése maradt a régiben,csupán a színek változtak, meg az oldalmodulok képei. Nem a valaha készített legszebb design-om, de azért szerintem el lehet fogadni. Amúgy meg tegnap mondtam, hogy majd hisztizni fogok, de inkább kihagytam a mert a végén elűzöm az olvasókat. xd Ma délelőtt angoloztam kicsit, majd du. átmentem az egyik barátnőmhöz és megnéztem a kiscicáit. Nagyon aranyos, full feketék. Az egyik kislány a másik kisfiú. :3 Sajnos holnap megint suli, és még semmit sem tanultam irodalomra szóval jó lesz ha nekiállok már, mert a tanárunk olyan szigorú, hogy azért nála 110%-osra kell teljesíteni ha négyes-ötös tanuló akarsz lenni. A matek leckét megcsináltam már, töriből nem volt mert ugye írtunk... Az első óránk tesi lesz, jeee. *-* Reggel még, iskola előtt mennem kell kórházba. Hogy miért? Suliba volt egy általános vizsgálat, aztán ott megállapították, hogy dagadt a pajzsmirigyem. Hát oké, szóval holnap fognak vért venni, 7-re megyünk... Aztán utána meg ultrahang vizsgálatra is menni köll'..

Már megint mi... Naneee. :D

Charlotte — 2013-10-22 15:43:49

Ma is megcsinálta a jó kis osztályom a hülyeségét. (Amibe persze az egész osztály beletartozik.xd) Csak röviden szeretném leírni a körülményeket. 1. október 23.-a lesz holnap. 2. ma volt a megemlékezés a suliban. 3. majdnem két és negyed órás volt. A megemlékezésen a Szabadság, Szerelem c. filmet vetítették le nekünk és nekem személy szerint nagyon tetszett. Volt benne egy jelenet amibe éppen lefeküdni készültek egymással - azt persze tovább hajtották. Nem mintha én valami perverz valaki lennék, csak hát na. Annyira jó lett volna ha én is ott harcolhattam volna a szabadságért, mert jó tudni rólam, hogy én elég hazafias lélek volnék. Büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, mert azért 7 milliárd ember közül 10 millió magyar és én ott vagyok köztük. *-* Persze értem, ha ez valakinek semmit nem jelent de nekem igenis fontos. Haladjunk tovább - erre a filmre 2 teljes tanóra ráment. Mikor vége lett, már az ötödik óra kezdődött el, ami Történelem volt. Mindenki tudta, hogy dolgozatot írunk, de az angyali 8. osztály segített elpakolni a székeket, a szőnyegeket stb., hogy még játszunk az idővel. :)) Sajnos az osztályfőnökünk hót vörös fejjel jött be, hogy mindenki nyomás az osztályba megírni a töri dolgozatot. Mindenki röhögött és elindultunk felfelé az emeletre. Persze a tanár is jól lecseszett minket, hogy hogy merészeljük, hiszen már 10 perce vége van az előadásnak. Pedig azt hittük, hogy ha már negyed óra elment az órából, akkor nem fogja megíratni, de a fagyi visszanyalt és annyival kevesebb időnk volt megírni. (Amúgy szerintem nekem elég jól sikerült.) Mára még terveztem, hogy írok valamit mert nagyon kiakarom adni magamból, de szerintem még az is csoda ha valaki elolvassa ezt a kis történetet. :D

Aaaaaa..aaaa kell. ^^

Charlotte — 2013-10-21 16:16:00

Eldöntöttem. KELL. Már vagy egy hónapja nézegetem a Darker than black 2. részét a neten, hogy majd én meg fogom azt venni, de igazából nem tudom mit gondoltam, hogy majd a szemeimmel kivarázsolom? Vagy az ölembe hullik? Mert tudniillik én nagyon nem szeretek költeni. Van pénzem, de nem igazán szeretek másnak adni, és akkor is tökre ideges vagyok mikor Anya vesz ki, mert éppen nincs nála annyi kézpénz ... Persze mindig visszaadja, csak hát én vagyok ilyen. Így kell szeretni. A libriben most 1900ft-ot írtak + szállítási költség, de ugyanez az alexandrába csak 1700ft + a szállítási költség is kevesebb, szóval ott fogom megrendelni és lehet hogy már ma, hogy megjöjjön keddre vagy szerdára és akkor majd rögtön kitudom olvasni. *-* (Amúgy meg már rengeteget rendeltem Alexandráról és mindig pontosan megjött.) Szerencsére - törit kéne tanulnom, mert holnap írunk tz-t .. De úgy gondoltam, hogy most írok egy kis beszámolót és akkor estig még gyorsan megtanulom, de rettenetesen félek mert rengeteg az évszám és köztudott, hogy én hadilábon állok velük. A mai Hétfő alapjában véve szar volt, mint általában minden Hétfő, de legalább nem volt semmilyen szakköröm úgyhogy húztam is ki a suliból a buszmegállóba. Nektek hogy telt a mai nap?:)

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra!

Charlotte — 2013-10-20 19:31:42

Üdvözlök mindenkit. Hála magamnak megint csak most álltam neki tanulni, mert én a szombattal úgy vagyok, hogy az nekem egy szent nap, s akkor szentségtörést követek el ha én házit merek írni akkor. Persze tudtam, hogy ma nagyszüleimet megyünk meglátogatni, de azt gondoltam hogy úgyis megint hazaérünk 3-4-re és akkor még bőven lesz időm tanulni a hétfői biosz tz-re... De nem így lett, mert megint kicseszett velem az élet, jupí. Először is a pap beszéde a misén annyira hosszúra sikerült, hogy a falon mászkáló pókok is érdekesebbé váltak. De ezek után következtek a gondok. Elindultunk, s egy olyan útszakaszhoz értünk ahol síkegyenes az út, csak nekünk kelett felfelé menni mert akik jöttek lefelé azoknak elég volt gurulniuk a lejtőn. Tudniillik, ezen az úton csoda ha két autót elfér egymás mellett. Ebből következett, hogy mi teljesen lehúzódtunk, hogy elférjünk, de mikor elment mellettünk egy kurva nagy autó akkora csattanás volt, azt hittem valami nagy kő csapódott nekünk de mikor láttam a repülő autóalkatrészeket már leesett hogy azért nagyobb baj van. A másik autós is megállt és apa odament hozzá. Ott beszélgettek valamit és kiderült hogy nekik szétment az egész visszapillantótükrük, míg nekünk csak leesett a borítófedél vagy mi az isten, meg kicsit kijött az üveg. Nah szóval, apától követelte a nő, hogy adjon neki valamilyen alkatrészt és hát apa persze, hogy nem adott neki semmit, mert ők jöttek úgy mint az őrültek és nem húzódtak le. Ezután mondta a nő, hogy akkor hívja a rendőröket és ki is hívta. Végül nem tudták megállapítani, hogy ki volt a tettes úgyhogy őket is meg minket is megbüntettek (nem sokra), de mondjuk nekik nagyobb káruk volt, mert lehet hogy a biztosítójuk nem fizet és akkor 50 ezer biztos kijön a javításra. (Apának is ennyit kellett fizetni mikor pont azon a szakaszon levitte az egész visszapillantó tükrét egy faszállító és lehet ezért is maradt a helyén az üveg, mert ez utóbbgyártott és hajlékonyabb üvegből készült. xd) Ez a vasárnap is emlékezetes volt, és Apa eldöntötte, hogy soha a büdös életbe nem megy arra többet inkább a kerülőúton megy. Amúgy meg búcsú volt a nagyszüleimnél, és végül csak egy kis álomfogót vettem, mert már annyira vágytam egyre. :D Ennyi lett volna, mindenkinek jó éjszakát és drukkoljatok nekem az 5. órába (biosz tz.) Köszi. ^^

Tankönyv a lelkitársam

Charlotte — 2013-10-19 20:08:04

Végülis visszatértem egy váratlan szünetecske után. Ez alatt az egy-két hónap alatt sok minden történt és ezeknek a dolgoknak maximum a 10%-a mondható elfogadhatónak. Először is, suli. Minden rendben van, eddig nagyrészt ötöseim vannak és pár négyes, de azért hogy tartsam a magam elé kitűzött céljaimat, lassan már vért izzadok csak azért, hogy ne kapjak négyesnél rosszabb jegyet. Ugyanis, felvételi. Soha abba a retkezett retkes életbe nem gondoltam volna, hogy nekem ennyi bajom lesz vele. Az egy dolog, hogy jó jegyeim vannak, de más dolog, hogy én angol nyelvi tagozatra akarok menni (más szóba sem jöhet) és ezért még álmomban is kísértenek a rettenetes igeidők meg mindenféle nyelvtanos katyvasz. (Ne értsétek félre, én imádom az angol nyelvet) Matek. Matek. Matek. Matek. Menj. A. Pokolba. Utálom. Utálom. Utálom. Nah meg az a gyönyörűséges, világmegváltó matek. Hogy én abból mennyire nem értek semmit... Még ha újraszületnék is se lennék okosabb mert az én agyam nem a matekra született. Mit érdekel engem, hogy mi egy szar testnek a térfogata, meg annak meg annak a bblablabla. EGY. Dolog amit szeretek a matekba, ha törtekkel számolhatok. *w* Amúgy ez az egész nyolcadik egy nagy kaki. Semmi jó nincs benne, csak az hogy az osztállyal hülyülhetünk meg a barátokkal lehetünk. Egy kibaszott szabadnapom van abból az 5 hétköznapból ami megadatott nekünk. Az a szabadnap is a hétfő. Kedden van a magyar felvételi előkészítő (4-kor érek haza). Szerdán van a nyelvi előkészítő, majd du. 6-ig zenekar. (fél hétkor érek haza) Csütörtökön van a matek felvételi előkészítő csak mert nem tudok jobb megoldást hogy okosodjak. (5-kor érek haza) Pénteken angol különórám van utána pedig hegedűórám. (5-kor érek haza.) Szerdán és Pénteken van 0. órám. Imádom... Igazából most ennyit szerettem volna kiadni magamból és még a nap folyamán szólók pár embernek hogy ne haragudjon a váratlan szünetnek. Jó éjszakát minden suliutáló embernek! Nah meg nézzétek az X-faktort.

Egyveleg

Charlotte — 2013-08-16 20:32:10

Annyi minden történt az elmúlt napokban. Az ottalvós buli, rohadt jól sikerült: az első nap estéjén rém-és horrortörténeteket meséltünk meg minden. Volt egy kisház, ott aludtunk és volt benn egy kisebb játékbaba ami hihetetlenül félelmetes volt. Ezért is dobtuk ki a házból. Kb. hajnali fél négykor aludhattunk el, de már reggel 8-9 körül ébren voltunk. Azután kora du.-ig horrorfilmeket, meg Rejtélyes igaszságokat néztünk. :D Mikor már mindenki megunta a filmnézést, bementünk a kisházba és lassan összepakoltunk meg beszélgettünk. Ezután kis dömperekkel gurultunk le a dombokról, úgy hogy közbe szakadt az eső. Meg kell mondjam, a vászoncipőm totál káros lett, de amúgy is utáltam, szóval nem igazán sírok utána. - Ez történt kedden és szerdán. Csütörtökön voltam lovagolni; 5 órára mentünk, azonban a puszta vezetőjénél volt a nyerges kulcsa és mivel megbeszélése volt, csak 6-ra tudott jönni. (És ha nincs nyereg, kantár addig lovagolni sem tudunk) Szóval az órám elhúzodott 6 órára, de nem bántam mert addigra jó hűvös lett az idő. Egy felnőtt lovas is volt, aki szerintem olyan szinten lovagolhatott mint én. Megint próbálgattuk a vágtát, azonban a felnőtt nem akart, ezért bementek a lóval a négyszög közepére, és mivel látta a Hamu (a ló, amelyiken lovagoltam), hogy a másik ló legelészik, ő is állandóan beakart menni. Próbáltam valahogy kint tartani több-kevesebb sikerrel. Szerencsére jövőhét kedden is mehetek, aztán majd mondják, hogy utána mikor. :D Pénteken, vagyis ma mennem kellett volna angolra, de végül a tanárom megint lemondta és már kezd elegem lenni, hogy hetekig nincs órám mert mindig van valami dolga... Aztán du. fél négykor bementünk a városba és megvettük a feltétlen szükséges iskolai cuccokat. Bementünk a kínai boltba, és a lovas boltba is - vettünk lovagló pálcát, ugyanis az órákon használhatok pálcát csak eddig mindig a másét kértem kölcsön.xd Holnap lesz a faluban egy Lovas-biciklis délelőtt a régi lovaspályán és remélhetőleg az egyik barátnőmmel elmegyünk, bármég nem jelzett vissza. Vasárnap pedig go aquapark. :3

Holnap :3

Charlotte — 2013-08-13 15:18:38

Augusztus 13-14 Még fél óra és indulunk, szóval ma nem lesz bejegyzés, de holnap ha hazaérek lehet írokmajd valamit. Addig is legyetek jók! :D

Helyzetjelentés

Charlotte — 2013-08-12 19:34:08

Kezdjük ott, hogy szombaton volt a barátnőm névnapi bulija, ami iszonyat jó volt. Egyrészt azért, mert régen voltunk már így együtt és nagyon régen hülyültünk már. (ami nagyon hiányzott) Mikor megérkeztünk hozzájuk, átadtuk az ajándékokat, utána felmentünk az emeletre és ott ettünk, ittunk meg mindenféle hülyeséget csináltunk. Ezután elsétáltunk a közeli bányához, felmásztunk a tetejére és a faluban találtuk magunkat (xD). Elmentünk a focipályához, és a templomkertbe is ahol felhúztuk a zászlót. Visszamentünk, majd elsétáltunk a barátnőmék most készülő házához. Nagyon jó nap volt! Holnap pedig ott is alszunk náluk, és már előkészítettem a hálózsákomat meg mindent ami kell. Amúgy meg vasárnap nem voltunk aquaparkba, mert 'rossz az idő.' Aha télleg, 300 km/h-ás szelek tomboltak... Csütörtök de. megyek angol órára, du. pedig vár rám a lovaglás. Nem mondanak 40 fokot, csak 28-30 fok körül olvastam. Hullócsillag zápor várható az estére, szóval menjetek ki éjfél körül, keressetek egy helyet ahol kiválóan látjátok az eget és ha láttok egy hullócsillagot, ne felejtsetek el kívánni! :D

Lalalala Lala

Charlotte — 2013-08-11 13:09:47

Lalalaa lala és igen. Kikerültünk a portálajánlóba, megváltva ezzel a világot. :3 Ímélbe küldtek egy értesítőt és először nem is tudtam miért küld a Gportál levelet, aztán mikor elolvastam, gyorsan rámentem az oldalra és tényleg ott volt az oldal. Nem mintha nem hittem volna el, csak a saját szememmel is látnom kellett. Ma még írok egy kis összefoglalót a tegnapi 'buliról', meg pár tervről, szóval ma még nem szabadultok meg tőlem. ;)

Repül a, repül a távirányító!

Charlotte — 2013-08-09 20:51:06

Az elmúlt napokban had ne számoljam hányszor vágtam földhöz, falhoz, tévéhez, szekrényhez az én aranyos kis távirányítómat. A legtöbbször az alkatrészei is mindenfelé repültek, alig találtam meg az elemeket. És tudjátok mi a legszarabb? Mikor keresek vlami jó kis filmet a tévében és a Muzsika tévénél megáll a tudomány és nem hajlandó csatornát váltani. És had mondjam, engem a Muzsika tévével kilehet űzni az univerzumból. Ilyenkor jön az, hogymit csináljak: 1.) keljek fel, menjek a tévéhez és ott nyomogassam a gombokat. Ez egy hülye megoldás, mert felkelni nem kelek fel az ágyból, ha egyszer lefeküdtem. 2.) fújjam meg az elemeket és akkor tudok váltani egy csatornát. Ez elég jó kis ötletnek tűnik, de abban a pillanatban nem volt kedvem ilyesmihez. 3.) általános megoldás ami az eszedbe jut: b**** a földhöz. Én ezt választottam, igaz fel kellett kelni, viszont jól esett. (Igen, egy agresszív gyerek vagyok.) Végül ma jött a megváltás; találtam tökéletes elemeket és most kitűnő a tv. *w*

Fotózásra fel.

Charlotte — 2013-08-07 21:34:38

Úgy gondoltam megosztom veletek pár képemet, amik korántsem művésziek. De hogy kicsit szebbnek tűnjön, raktam rá pár effektet. (Picit csaltam, de meg lehet bocsátani) Amúgy meg szombaton megyek egy barátnőm névnapi bulijára, és már nagyon várom. Vasárnap meg aquaparkba megyünk. Jövőhéten meg talán beiktatunk egy lovaglóórát. Remélem minden jól fog sikerülni. ^^ Nagyobb méretért: jobb klikk > kép megjelenítése

Cryoshell banda

Charlotte — 2013-08-06 21:58:16

Erre a dán rock (wikipédia szerint) bandára pár napja találtam rá, és azóta is csak az ő dalaikat hallgatom. Annyira tükrözik a hangulatom... Nem mintha mostanában annyira depressziós lennék, mert most pont annyira örülök, hogy majd kiugrok a bőrömből. Ez a banda 2006-ban alakult, s a jelenlegi tagok: Tine Midtgaard, az énekes; Kasper Søderlund, a gitáros; Mikkel Maltha a billentyűs, basszusgitáros és Martin Pagaard, a dobos. Az első, amit hallgattam tőlük, az a Creeping in my soul volt. Szerintem érdemes meghallgatnotok, legfeljebb kiikszelitek és ennyi. :)

A nagy fényképezŐ.

Charlotte — 2013-08-06 12:08:05

Nem tudom mi történt velem, de annyira rámjött ez a - nagyon szeretnék fényképezőt, de nem tudom milyet! - helyzet. A mostani fényképezőm kb. lehet 2 éves. Valamilyen Sony, de 12.1 mega pixeles, és ez nekem egyáltalán nem elég. Iszonyatos képeket készít. És ha én valamit megszeretnék örökíteni, akkor az legyen már szép.. Szóval, úgy döntöttem, hogy valahogy kikunyizok apától egy új gépet. Esetleg tudnátok ajánlani jó kis fényképezőket, amik szép fotókat készítenek? Ha lehet 60 ezernél ne legyen drágább. Köszi előre is. :)

Takaró a menedékem

Charlotte — 2013-08-05 15:10:04

Tegnap este 10 körül az RTL-en elkezdődött az Árnykép c. amerikai thriller és úgy gondoltam, miért is ne nézném meg? - úgyis kell már valami izgalom. Nem volt igazán félelmetes és estimesének tökéletes volt. 18-asnak tűntették fel, de simán kirakhatták volna a 16-ost. Viszont egy fontos megjegyzés: epilepsziásoknak egyáltalán nem ajánlom. A vége felé volt egy ilyen jelenet, és nem vagyok epilepsziás, de majdnem én is rohamot kaptam.xd Régen ilyen horror/thriller filmek után csakis rosszat álmodtam. De nem tudom mi történhetett, egy isteni álmom volt. Jobb mint amit valaha eltudtam volna képzelni. Megálmodtam a Vámpírakadémia 6. filmet. De ezt olyan komolyan írom, mint hogy te ezt a bejegyzést olvasod. Mondjuk így belegondolva nem csodálkozom, mert amióta megtudtam, hogy lesz film, csakis ezen kattog az agyam. Visszatérve, miután megnéztem az Árnyképet, egyáltalán nem voltam álmos, így áthajtottam a National Geographicra. És mit ad isten, a csupakabráról volt szó, vagy hogy kell leírni. Mondom, ez tökéletes lesz egy thriller film után, így elkezdtem ezt nézni. Arról szólt az egész, hogy valami fura prérifarkasnak tűnő állat elkapja a gazdák állatait és a nyakukon keresztül kiszívja a vérüket. Mindvévig azt hangoztatták, hogy ez nem prérifarkas, hanem a sátán kutyája és folyton valami félelmetes képet mutattak és már azon a szinten voltam, hogy kibaszom az ablakon a tv-t. Végül átkapcsoltam egy másik adóra, mert rohadtul nem voltam kiváncsi az ilyen hülyeségekre. Aztán elaludtam.